vidéki városi

Bő egy évvel ezelőtt már biztosak voltunk abban, hogy nekünk kell egy saját ház. Persze, mondták a haverok a játszótér en, hogy a gereblyézésnél és a fűnyírásnál másképp fogom majd ezt látni, de én egyre hajtogattam: ide nekem azt a... birtokot. Majd én tudom, hogy mit hogyan fogok ott csinálni. Azóta azért a birtok néha visszanyal visszakérdez: bírtok? Néha eléggé nehezen bírjuk, szó se róla. És a gereblyézés meg a fűnyírás... egen. Tudom, hogy ez tipikus hitvita: annak jobb , akinek nincs a saját házzal gondja, vagy annak jobb, aki többszörös ingatlantulajdonos? A mi szemszögünkből így fest a dolog (most csak az első adagot osztom meg, sok további tapasztalattal jövök még): A bérelt nyaraló Családos életem legszebb emlékei közé tartozik az a néhány Vas és Zala megyei pihenő, amelyet fantasztikus vendéglátók nagyszerű szálláshelyein töltöttünk. Két vendégházban is úgy érezhettük, hogy megtaláltuk a tutit. Annyira, hogy vissza is fogunk még menni. Vann

Számtalan blog-klisé van, amelybe a neten bóklászva - a kedvenceimnél is - belefutok, magamban kritizálom, hogy "juj, ez megint cukormázas," azután vagy sikerül nem ugyanúgy fogalmazni a saját blogomon, vagy nem. Az az érzésem, hogy a blogírás általam is művelt válfajából következik a paradoxon: magadról írsz mindenféle komoly dolgot, miközben titkolod, hogy ki is vagy. A saját életedet viszed a vásárra, és vonzónak feltüntetni - sőt: felstilizálni - jobban esik; ilyen egyszerű. Szóval: én sem vagyok különb a deákné vásznánál. De azért figyelek. Az egyik blogírói klisé, amelyiktől mindig felszalad a szemöldököm, a "hej, de szuper kis életem van, nagyon elégedett vagyok vele" hurráoptimista nóta. Ilyenkor mindig bekapcsol a gúnyos belső hang és komoly kompenzációt gyanítok. Ha van a szövegben kellő mennyiségű önreflexió és humor, akkor elnézőbb vagyok. ;-)  Persze, nem tartozik feltétlenül mindenkire a sok nehézség, nyafogás, meg jó is lenne a ránk, magy

Meséltem, hogy az egyik fagyos, koratavaszi napon három brigád jött egymás után felmérni a ház állapotát - árajánlatot kértem tőlük, kiderítették a lefalazott tároló-stiklit , plusz még egy alaprajz és metszet is született aznap. Egy év rákészülés után most már szembe kell nézni azzal, hogy keményen költeni kell a házra - de mivel az efféle százéves épületek igazi pénznyelők, nem mindegy, hogy melyik problematikus terület kap prioritást. A kisfiam szavát kölcsönvéve: a munkázatok sorrendje következik.  Mostanra elég jól kiismertem a ház erősségeit és gyengeségeit, és ugyan napestig tudnám sorolni, hogy mi minden érett meg a cserére, van pár fontos szempont: ennek a régi háznak a szépségét szerintem konzerválni kell. Nem feltétlenül mindent maira cserélni, és emlékeztetni magam arra, hogy nem állandó lakhelyünk. Egyébként a fenti fotóval történelmet írunk ám. Képpremier van itt, a blogon, mert ilyen szögből még sohasem mutattam meg a háznak egyetlen részletét sem. 1. Ut