Ugrás a fő tartalomra

Játszótéri közvéleménykutatás

Kos vagyok. Ennek nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget, de már az is vicces, hogy nem akkor születtem, amikorra a kiírt születési dátumom szólt - és Bika lettem volna -, hanem nekem muszáj volt ezt is türelmetlenül, hamarabb, gyorsabban csinálni. Két dolgot érdemes tudni rólam: nagyon kemény tudok lenni. És, ha valamit igazán akarok, azt elérem. (Még türelmesnek is tudok látszani a cél érdekében. :) )
(Ráday u.)
Az évek során sokat finomodtam, illetve voltak csalódások, traumák, fejjel a falnak menések, amik visszavetették azt a fene nagy öntudatomat és akaratomat, és van egy csomó - rengeteg - gátlás bennem, plusz nagyon sok hibát követtem el, de azért... mindez alapvetően nem változtatott meg.

A tavalyi házvásárlás a sok öröm mellett jól meg is gyötört; mondhatni, nem volt egy ego-trip. Írtam arról, hogy az első háznál (amelyikről a mai napig szoktam álmodni...) nem működött semmilyen taktika: sem a szép szó, sem az ajtóstul berontás, és végül másnak adták el. 

(Mondjuk, még most is eszembe jut néha, hogy mi lenne, ha az új tulajdonosok nem bírnának a házzal járó problémákkal, és úgy döntenének, hogy eladják a tavalyi áron [mert, ha drágábban próbálnák meg értékesíteni, elég sok illetéket kellene fizetniük a különbözet után], és akkor én valami csoda folytán azonnal meglátnám a hirdetést, és másnap jól megszabadítanám őket tőle, ne szenvedjenek tovább értelmetlenül.)

A második házat egy alapos szemle után megvettük, azaz le is foglalóztuk - éppen mostanában lesz egy éve annak, hogy megkaptuk a kulcsokat.


Euforikus élmény volt először belépni abba az ingatlanba, amelyért számtalan órán át bújtam az internetet. Szívmelengető volt a sok régi történet, amely hozzá kapcsolódott. Szinte szédítő volt az a tudat, hogy mennyi minden lehet belőle - ma is sokszor ebből merítek erőt, amikor nehezebb időszakok vannak. 

Aztán rájöttem két problémára: a zajra és a szúra. És akkor úgy éreztem, hogy szépíthetjük és magyarázhatjuk így meg úgy, de ezek nálam kizáró tényezők. Én vidéki csöndben akarok esztergált lábú asztalt festegetni a verandán. Iszonyúan elbizonytalanodtam.

A lelki segély pedig meglehetősen bizarr helyről érkezett: a játszótérről.

Van egy park, ahová tíz éve járunk, és egyre jobban kötődünk hozzá minden évben. A lányom random emberekkel pingpongozik és focizik, a fiam katasztrófavédelmi helyzeteket játszik el és bandázik, én pedig sok nagyon szimpatikus szülőt ismertem meg: olyanokat, akiknek, ha kell, lehet panaszkodni is, nem csak a fényes mázról áradozni.

Vannak olyan klasszikus témák, amelyek játszótérre valók (alvás/szobatisztaság/óvoda/testvérféltékenység) - hát, a "mit-csináljunk-a-kifizetett-foglalóval" és a "megvegyük-e félig hitelre a problematikus házat", illetve a "segít-e a vegyi fakezelés a szú-problémán" nem ezek közé tartozik, ennek ellenére mindenki nagyon segítőkész volt.

Az ügyvéd, a tanár, az építész, az edző, a nyaralótulajdonos egytől egyig - éppen azzal, hogy kicsit távolabbról tudta szemlélni a problémát - rengeteget segített, és nagyon jó tanácsokat adott. Azt nem állítom, hogy mindenben egyetértettek, de nekik, a játszótéri barátoknak köszönhető, hogy a megvétel felé billent a mérleg. És nem is bántuk meg eddig: a tavalyi kánikulában máris bizonyított a ház.

Úgyhogy, a kifejezést akár le is védethetjük: playground poll. 


(Spontán tízórai a játszótér melletti kisboltból. Az a barackos-túrós pite..) 





Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. És szuper a nadrágod!

      Törlés
    2. Igen, te és D., az, hogy odafigyeltetek a gondjaimra - és a párhuzamos házkeresési történeteink... :) a virágos overálnak ez lesz a harmadik nyara ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p