Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások I.

József Attila                

Nyári délután a szobában    

Fuldoklik már a széternyedt szoba.
A polituros asztal és a székek
Vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga.
De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -
Jó ára van a könnyü tüllnek,
A friss szél futkos fodrai után.
Nem volna rossz az ódon Óbudába,
Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. - Talán
Ha én is innék, habzana a szám.
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.

(1922)


Miért tartja magát évtizedek óta a parasztház-kultusz? Mit tudnak ezek a régi házak? Sokan úgy gondolják, volt valami tiszta, romlatlan, természetközeli abban, ahogyan eleink éltek. Ennek az életmódnak a túlzott romanticizálása szerintem ma nem célravezető, de igaz, ami igaz: valamit nagyon értettek a régiek. Ugyan a mi házunk nem klasszikus, hosszúkás, tornácos parasztház, hanem L alakú épület, nyilván ezt is a 20. század elejének paraszti életmódjához igazodva tervezték, méghozzá igen okosan. Levegős, barátságos, és néhány ügyes kiegészítéssel funkcionálisan pontosan olyan jól fog működni százévesen, mint újkorában.


Bár a kisfiam kitartóan firtatja, hogy a lovakat mikor fogjuk megvenni, az az igazság, hogy gazdálkodás helyett a házat, a kertet, sőt, rendbehozás után még a melléképületeket is pihenésre fogjuk használni. (Lovak nélkül is dolgozunk éppen eleget, amikor ott vagyunk, sorry. De lovardába idén nyáron elviszlek. És imádlak.)

Már a megvételkor tudtam, hogy komoly, nagy mértékű alaprajzi variálást nem fogok erőltetni.

Ennek anyagi okai is vannak, de a ház hangulata is befolyásolt, valóban. És mivel lassan egy éve használjuk, ki is derült, hogy jól van így, ahogy van. Arról, hogy hogyan lehet belőle duplakomfortos otthont csinálni, később mesélek.

Nézzük a szobákat újra.

A Gerendás:


arról kapta a nevét, hogy egyedül itt vannak látszó mennyezeti fagerendák. Máris ellentmondok magamnak, mert... Eleink nem nappalinak használták, hanem tisztaszobának. Azaz, kb. nem használták.

a cserépkályha jól működik
Azt szeretném, ha a következő funkciókat látná el: dolgozó-könyvtár (nem ötezer kötettel, nyilván)-étkező-/kártyaasztallal/-társalgó (kanapéval).

A kör alakú faasztal eredetileg is ide tartozott. Jól belealkudtam a vételárba, és jól visszahozattam a házba. Itt a helye.

hozok majd jobb képet is

Előtér: kis, épített konyha kerül a sarokba. Egy Bonanza-szekrényelemet kellene még besuvasztani ide, tálalószekrény funkcióban, nagyjából a tükrös szekrény helyére.

előtér: szemben a Gerendás szoba ajtaja, jobbra a bejárati ajtó


Étkezőasztal az előtérben nem fér el, ami kompromisszum, de amikor bent fogunk enni (10%) és nem a verandán (90%), akkor a Gerendás szoba asztalánál jól fog esni (az őszi szünetben teszteltük).

balra a Vitorlás, szemben az egykori konyha
előtér futtában: szemben a középső szoba, jobbra a Gerendás nyílik

Cipőhúzó pad és fölé fogasok: a fürdő felé van egy sarok, és vagy oda fog kerülni, vagy a Vitorlás szoba ajtaja mellé (a mosogató majdani elhelyezésétől függ).

Mudroom-problematika: bármilyen okosak voltak az elődeink, túl jó volt itthon az időjárás a nagy-britanniai viszonyokhoz képest, mert ott szinte minden kulipintyóban van ilyen előszoba, ami kicsit mosókonyha is lehet. Amellett, hogy száz éve még nem volt vezetékes víz, ez lehet a magyarázata annak, hogy nálunk nem vált a parasztházak hagyományos, kötelező elemévé egy olyan helyiség, ahol le lehet venni a sáros csizmát, kezet lehet mosni stb - és ami nem az előszoba, nem a fürdőszoba és nem a veranda/tornác. Mi is a kerti csapnál szoktuk lemosni a gumicsizmákat, de elég macerás.

Középső szoba:

ez egykor konyha volt, ahogy a benne hagyott Salgó tűzhely, a két kémény és a cementlap-burkolat is mutatja. Nálunk gyerek- és esetleg vendégszoba lesz (egy emeletes- és egy normál ággyal). Falhiba-érzékenyek most legyenek szívesek eltakarni a szemüket:

eredeti állapotok

Folytatjuk a Vitorlással, a fürdővel, a nyári konyhával és a belőle nyíló kis kamrával. Maradjanak-e úgy, ahogy vannak, vagy bolygassuk meg az alaprajzot?

Ti a fenti helyiségekben mit javasoltok az eddigi képek alapján?




Megjegyzések

  1. Szerintem ne változtassatok semmit, pláne ha nincs rá pénz. Egy ilyen házikó nagyszerűen változtatható később. Amikor esetleg lesz rá több pénz, vagy hozzépíteni kell az unokák miatt, vagy az addigra már megunt beosztást variálni akarnátok. Addig is tökéletes így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, megerősítettél. És annyi vele a munka, hogy nem is hiányzik a falmozgatás ezek mellé. Azonkívül szerintem nem tudnánk okosabbak lenni, mint az eredeti tervezők (esetleg a vízzel lehetne variálni, de a középső szoba feláldozásával nyert/rehabilitált konyha nem kell - három szoba viszont de.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má