Ugrás a fő tartalomra

Mit sikerült kipipálni a listáról? 2. rész

Akartuk, hogy legyen egy házunk, ahol pihenhetünk. Milyen ironikus ez: az ember mindenféle listákat gyárt, aztán vásárol valamit, amivel óhatatlanul kap egy problémahalmazt is. Ahogy a szomszéd nénink megfogalmazta, miközben együtt szedtük a diót és törtük ki a derekunkat: "Vettetek magatoknak jó sok munkát!" 


A falak téglából vannak. Mivel azonban akkoriban, amikor a házunk épült, vízszigetelést nemigen alkalmaztak, jól fel van vizesedve mindenhol. Érdekes: a pajtánál van egy szakadozott vízszintes bitumenréteg a téglasorok között, mégis vizesedik az is.


Ez a tény adja is az első nagy falatot: el kell érnünk, hogy a falak kívül-belül szárazak legyenek. Bármiféle berendezkedésnek, stylingnak csak akkor lesz értelme, amikor ez készen van. Erre a tavaszi munkára gyúrunk a legjobban - anyagilag is, pszichésen is. Nemsokára jövök a részletekkel.

Nagy és szép kert. Fú. Az egész telek házzal, melléképületekkel együtt 3000 m2. Jó érzés amolyan gazdásan végigtekinteni rajt'. 


A saját kétkezi munkánkkal mérve, persze, ez úgy néz ki, hogy amikor csak az utcán és az előkertben dolgozunk egy egész napot, akkor ott kezd derengeni valami változás, hátul, a kert 90%-ában pedig marad ugyanaz a dzsumbuj. Kaszáltatnunk kell, szoktunk is, de a többit mi akarjuk csinálni. Nem szokott gond lenni az elalvással. :-)

Annak a bölcsességnek a mintájára, miszerint "éhesen ne menj vásárolni", javaslom:

Májusban ne menj kertnézőbe!


Ha csak nem baj, hogy végleg beleszeretsz a látványba.


Nagyon szép emlék, hogy amikor először láttuk a telket, micsoda megnyugvás volt a hangulata, az, hogy ez egy "bejáratott", öreg kert, ahol nagyjából logikusan megvan mindennek a helye. A földben is, ami engem a mai napig lenyűgöz.

A nagymamám kertjére emlékeztető virágokkal, piszke- (=egres-)bokorral, minden évszakban kibújó újabb virág-meglepetésekkel.


Nagyon finom a körténk és az almánk, a diónk eladásával pedig nagyot lehetne kaszálni, de én dölyfös gazda vagyok: amit fel tudtunk szedni és törni, azt mind jól megtartottuk magunknak; télen azzal tartottuk magunkban a lelket. És még mindig van belőle bőven. Ad spórolás: a recept szerint mandulás sütikbe dió kerül. Petrik Adrien-féle pirított dió. Stb.

Három diófánk van egyébként, ezekből az előkertben lévő adja a legfinomabb termést.

Jó fej / elviselhető szomszédok. Amikor mardosó kétségeink támadtak, hogy érdemes-e ezt a házat a hibák ellenére vállalni, az egyik megnyugtató tényező az volt, hogy az egyik szembeszomszédunk egy tündér, az a telekszomszéd, amelyikre rá is látunk, egy nagyon szép, autentikus házacska csodás kerttel, a másik is, akit eltakar az épülettömbünk, normálisnak tűnik, az alsó telekhatáron lévő nyárerdőnknél pedig kívánni se tudnék jobb pajtást.

hoztak egy [kosár] kóstolót




Megjegyzések

  1. ,,Májusban ne menj kertnézőbe!" :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most lesz az egyéves évforduló, illetve előtte még van egy fázis (hóvirág, gyöngyvirág, nárcisz, tulipán), amit nem láttunk :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p