Ugrás a fő tartalomra

Piros Lábos Fesztivál

Október 4-én, szombaton a megszokottnál is érdemesebb volt a Szentendrei-szigetre látogatni: életre kelt Szigetmonostor Fő utcája. Átlagos, hétköznapi fizimiskája - a macskaköveken gördülő-döcögő autók és a többnyire a polgármesteri hivatalba vagy valamelyik révhez tartó kerékpáros emberek látványa - helyett felvette az ünneplő ruháját: szépre suvickolt piros lábosok, vásári standok, ráérősen sétálgató helyiek és vendégek lepték el.


A fesztivál oldalának szép mottója szerint:

"Az egy napos kulturális és kulináris fesztiválunk célja, hogy örömünneppé emelkedjen a szigetmonostori élet. A falu macskaköves Fő utcája ad otthont a rendezvénynek, ahol elfeledett recepteket keltünk életre, porták ősrégi kapuit tárjuk szélesre, hogy átléphessen rajta a kedves vendég és átélhesse, hogy milyen is lehetett az illatos, fűszeres falusi élet."

Jelentem, jól sikerült, nagyon jól.













































Gratulálok a szervezőknek (a Rosinante Fogadónak, a kézműveseknek, a szakácsoknak, a lelkes szigetmonostori önkénteseknek), még sok ilyet kérünk!

Megjegyzések

  1. Nagyon hangulatos lehetett, ezek a fotók!

    VálaszTörlés
  2. S amit még éreztem, nálunk is lehet hangulatos enteriőröket találni, nem kell külföldre menni keresni mindig. Remélem érted. Amikkel alapból semmi bajom, csak a túlzástól. S a mieinket hiányolom általában nagyon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szigetmonostor -> Magyarország, Pest-megye, Szentendrei-sziget, déli csücsök.... Érdemes régebbi térképeken keresni, mert azokon általában ott van, ha az újabbak nem is tüntetik fel.

      Törlés
  3. Ezek a szép fotók visszaadják ennek a szuper fesztiválnak a hangulatát. Jól éreztük magunkat, köszönjük ;-)

    VálaszTörlés
  4. Ha én ezt tudtam volna hogy ilyen is van..no de majd legközelebb..én is piros-lábos imádó vagyok..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan még jobb lesz jövőre, érdemes figyelni a híradásokat. Hangulatosabb volt, mint a legtöbb vásár, pedig azok sem rosszak.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…