Ugrás a fő tartalomra

Piros Lábos Fesztivál

Október 4-én, szombaton a megszokottnál is érdemesebb volt a Szentendrei-szigetre látogatni: életre kelt Szigetmonostor Fő utcája. Átlagos, hétköznapi fizimiskája - a macskaköveken gördülő-döcögő autók és a többnyire a polgármesteri hivatalba vagy valamelyik révhez tartó kerékpáros emberek látványa - helyett felvette az ünneplő ruháját: szépre suvickolt piros lábosok, vásári standok, ráérősen sétálgató helyiek és vendégek lepték el.


A fesztivál oldalának szép mottója szerint:

"Az egy napos kulturális és kulináris fesztiválunk célja, hogy örömünneppé emelkedjen a szigetmonostori élet. A falu macskaköves Fő utcája ad otthont a rendezvénynek, ahol elfeledett recepteket keltünk életre, porták ősrégi kapuit tárjuk szélesre, hogy átléphessen rajta a kedves vendég és átélhesse, hogy milyen is lehetett az illatos, fűszeres falusi élet."

Jelentem, jól sikerült, nagyon jól.













































Gratulálok a szervezőknek (a Rosinante Fogadónak, a kézműveseknek, a szakácsoknak, a lelkes szigetmonostori önkénteseknek), még sok ilyet kérünk!




Megjegyzések

  1. Nagyon hangulatos lehetett, ezek a fotók!

    VálaszTörlés
  2. S amit még éreztem, nálunk is lehet hangulatos enteriőröket találni, nem kell külföldre menni keresni mindig. Remélem érted. Amikkel alapból semmi bajom, csak a túlzástól. S a mieinket hiányolom általában nagyon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szigetmonostor -> Magyarország, Pest-megye, Szentendrei-sziget, déli csücsök.... Érdemes régebbi térképeken keresni, mert azokon általában ott van, ha az újabbak nem is tüntetik fel.

      Törlés
  3. Ezek a szép fotók visszaadják ennek a szuper fesztiválnak a hangulatát. Jól éreztük magunkat, köszönjük ;-)

    VálaszTörlés
  4. Ha én ezt tudtam volna hogy ilyen is van..no de majd legközelebb..én is piros-lábos imádó vagyok..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan még jobb lesz jövőre, érdemes figyelni a híradásokat. Hangulatosabb volt, mint a legtöbb vásár, pedig azok sem rosszak.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p