Ugrás a fő tartalomra

Régi receptkönyv-lapok megmentése

Szerző:
Amikor van egy kis időm, rakosgatok. Eközben mindenfélét megtalálok. 


Az egyik szortírozó félóra közben például régi, megsárgult lapjaira széteső receptes könyv került elő, amelynek az első oldalán mosó- és pipereszappan-receptek vannak, szép, régi kézírással. Milyen jól mutatna egy mosókonyhában!


Jó volna megmenteni és esztétikusan felhasználni, úgyhogy azt tervezem, bekeretezem a füzet néhány oldalát.

Inspiráció a Pinterestről:













Nem szabad elfelejteni az egyik legjobbat: mini gyümölcskenyér + hozzácsomagolt, bekeretezett receptje karácsonyra.








Címkék:

Megjegyzések

  1. Monika2014. május 16. 15:22

    Dejó ötlet a bekeretezés!!Nagymamámé van meg ,ilyen foltos,de odavagyok érte! Mit csináljak ,amikor a másik oldalán is van írva recept? Válasszam ki a nekem kedvesebbet? :)
    Köszönöm az értékmentő ötletet!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2018. május 30. 10:19

      Mamka, ha még itt vagy :) azóta olyan ötletet is láttam, hogy nagyítva, színesben lefénymásolják mindkét oldalt külön-külön, és úgy keretezik be. Te mire jutottál: kiraktad a recepteket?

      Törlés
    2. Monika2018. július 1. 15:42

      Tünemény vagy!!!!! itt vagyok igen.:) Milyen jó kis ötlet amit írtál! Nem jutott eszembe,pedig egyszerű.:) Köszönöm szépen! Még nem raktam ki, sokat festettem -dolgoztam.:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk