Ugrás a fő tartalomra

Vidékies stílus Vácon - látogatóban a Vf. Kft. Antikvitásnál

Három évig szenvedtem lakásunk egyik helyiségével, azon belül is főképp egy bútordarabbal kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem fogok megoldást találni, legfeljebb áttörünk egy falat, és akkor lesz hely - de úgyis tudható volt, hogy ennek igen kicsi a valószínűsége. Egy napon aztán, a Vf.Kft. Facebook-hírfolyamának köszönhetően, megvilágosodtam. Felkerekedtünk, és egy virágbaborulós-madárcsicsergős napon ellátogattunk Vácra, ahol megszereztem a zsákmányt, a tökéletes bútort, amit az első naptól kezdve imádunk, talán éppen azért, mert súlyos egyéniség... Most áttekintő bejegyzés következik, családunk újdonsült szeme fényéről, illetve a "nem lehetett otthagyni" típusú szerzeményekről egy következő posztban írok. Ha konkrét bútort keresel, stílusos kiegészítőket vadászol, vagy egyszerűen csak gyönyörködni akarsz, ne hagyd ki a Vf. Kft. elképesztően gazdag kínálatát. A fényképeket ifj. Erdélyi Ferenc készítette.


A 3000 négyzetméteres üzletben foglalkoznak régiséggel, felújított bútorokkal, utángyártott bútorokkal, új bútorokkal, lakás-, illetve kerti kiegészítőkkel. Az intarziás bútorok külön termet kaptak.



Érdemes figyelni a honlapot is, mert havonta többször érkezik áru Hollandiából.





Miközben mesélem az ismerőseimnek az élményeket, szépen sorjában kiderül, hogy majd' mindenkinek van oda kötődő története, vágyott vagy már meg is szerzett kincse...






Érdemes kilátogatni - mivel egy régi gyárépületről van szó, kardigánt vigyetek, és merítkezzetek meg az antikvitás és bolhapiac hangulatának sajátos egyvelegében!






Kommentben várom a tapasztalatokat és a kedvenceket!



www.vfkft.hu 
www.fb.com/vfkft

(A fényképek a Vf. Kft. tulajdonai, az engedélyükkel használhatóak fel.) 



Megjegyzések

  1. Kedves Judit, a sötét háttérben a sötét betűk (lásd linkek és címkék oldalt) nem igazán látszódnak..:(
    Üdv, Bianca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Bianca, abszolút igazad van, hamarosan átállítom őket! Köszönöm az észrevételt.

      Törlés
  2. Még sosem jártam itt, de egyszer biztos elmegyek! Amit régóta szeretnék magamnak: egy kisfiókos katalógusszekrény és régi Thonet székek, amik jó állapotban vannak, vagy rosszul néznek ki és magam újítom fel. Jelenleg nem engedhetek meg magamnak ilyesmit, de majd egyszer...
    Ilyen "nem lehetett otthagyni" dolog csak 2x esett meg velem. Az első egy régi festett borotválkozótükör kicsi fiókkal, a másik egy kopott régi szőnyeg. A szőnyegen még most is látszik, hogy milyen szép lehetett. Utóbb kiderült, hogy az utolsó szegedi papucskészítő mesteré volt. Szóval még története is van és ez emeli a "fényét".
    Ai

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ai,

      katalógussszekrény, ne is mondd, imádom. Nagy fájdalmunkra tavalyelőtt több szép, régi szőnyeget ki kellett dobnunk, mert a nem megfelelő tárolás miatt beléjük költöztek a molyok. Párat meg tudtunk menteni, és nagyon szeretjük őket, bár vannak rajtuk "vasfog-nyomok", természetesen.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p