Ugrás a fő tartalomra

Vidékies alapdarab 1./12: a vaskályha

Helló, Mindenki! Ez ugyanaz a blog, csak éppen végre elkezdtem kísérletezni a ruhájával - ennek első változata látható most.


Pár nappal ezelőtt írtam egy listát arról, hogy mi kellene az én vidéki házikómba (ha lenne ilyen). Úgy érzem, a hideg nem véletlenül jött! A hideg azért (is) jött, hogy írjak a lista első iteméről, ami nem más, mint a vaskályha.  


Igazság szerint, bár imádom a kandallókat is, a megálmodott, kunyhószerű házba jobban illene egy téglával körberakott vaskályha. Imádnám az összes közhelyes dolgot, amit csinálni lehet vele: dideregve begyújtani, aztán felmelegedni mellette, figyelni, hogy mikor kell a tűzre rakni, és igen: csak ülni egy csésze teával a (füles)fotelben, és bámulni a lángokat...


Oké, ma már nem minden kommersz vaskályha készül tisztán vasból, hanem acéllemezből vaselemekkel meg ilyenek. A Baumax oldalán találtam egy nagyon kedvező árú, és hát, "Comfort" elnevezése miatt is szimpatikus darabot itt. Pár oldallal később pedig egy kétszer annyiba kerülőt, "Camino" néven. Valakinek van tapasztalata ezekkel kapcsolatban?

A tiszta vonalvezetésű darabok is nagyon tetszenek.


Nem szoktam licitálni, de néhány antik darab megérne némi izgalmat. Ki vett már régi kályhát, illetve ki venne inkább ilyet?




Az angolok vaskályhájának hazai megfelelője azért inkább a cserépkályha. Mi a tapasztalatotok: a mesterek melyikhez értenek jobban (például a kéménybekötést, karbantartást illetően)?





A végére hagytam a fő kérdést: ha az embernek nincs eleve cottage típusú háza (Magyarországon hogyan is lehetne, illetve még Nagy-Britanniában is szinte csak a felső tízezernek), akkor hogyan lesz ekkora helye annak a kis kályhának, vagyis: melyik kőműves tud ilyen beugrót kiképezni, ráadásul a megfelelő kéménynyílással?!






Megjegyzések

  1. Az én tapasztalatom az az, hogy a magyar kályhások természetesen jobban értenek a cserépkályhához, de azért be tudnak kötni egy vaskályhát is. Nekem van mindkettő, bár a vaskályhát csak ritkán használjuk. Ez persze csak a Friedland antik vaskályhára vonatkozik, azt alig használjuk, míg a modern, tök egyszerű kis vaskályhát a kisházban viszont elég gyakran befűtjük és jól működik.

    Ha viszont egy olyan hatalmas nagy kémény beugróba akarnál vaskályhát köttetni, ott, szerintem a probléma nem a bekötés, hanem a kémény megépítése lenne. Ehhez nagyon kell érteni és sajnos itthon a kandalló építésnek nem nagy a hagyománya, és ha találsz is valakit (az én kályhásomat tudom ajánlani, nagyon jó fej!) az is kis átmérőjű normál kéményhez van szokva. Persze a magyar találékony: el tudom képzelni, hogy esetleg ki lehetne építeni a beugrót olyan flancos, hatalmas, a kályha fölötti kémény nélkül is és följebb, ahol nem látszik egy normál kéménybe bekötni a kályhát. Én a Tesco-ban szoktam ilyen kályhákat nézegetni, bár a legnagyobb választék rendszerint ősszel van. A Baumax mindkét fenti kályhája tetszik nekem és szerintem az áraik is jók! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt még nem gondoltam át, hogy egy ilyen, téglával burkolt beugró mennyire lenne "tájidegen". Jók az ötletek és tanácsok, mint mindig, meg is jegyzem őket! A távfűtéses városi lakásból még gyerekkorom szimpla cserépkályhái is egészen különlegesnek tűnnek (pedig akkor nem szerettem őket).

      Törlés
  2. Mi évek óta használjuk fűtésre a vaskályhát. Ez egy német gyártmány, nagyon egyszerű forma. Nem szakértőként, hanem csak egyszerű használóként, élvezőjeként tudok hozzászólni. Mivel idén télen - én is és a férjem is - itthon vagyunk. Reggel, amikor felkelünk, elrámolunk, bevásárolunk, reggelizünk, addig a gázkazánt kapcsoljuk be. Ezután szépen komótosan kipucoljuk a kályhát (éppen ki ér rá), és begyújtunk. Felhordjuk a szuterénból a napi fa szükségletet. Főzés és egyéb napi teendők alatt szépen beizzik, átmelegedik a kályha. A délután és az este pedig itt zajlik a nappaliban a finom melegben. A lakás egyéb helyiségeiben nincs különösebben meleg, de nem is kell. Sőt a tetőtérben, ahol alszunk kb 16-17 fok van és ez az alváshoz nagyon megfelelő. A kényelmes, édesanyámtól kapott fotelben van az én helyem (néha a cicával osztozom rajt). Egy-egy csésze finom tea esetleg forralt bor :) - így telnek nyugdíjas napjaim. A két kutya és a macska elnyújtózva a padlón és a kosárban. A lányom ha megjön a lovazásból, a kályha elé áll, míg átmelegedik. Mindezt nem tanyán és nem is falusi környezetben, hanem egy kisvárosi családi házban élem meg. Nagyon tetszik ez a beugrós megoldás, de maximum a téglaburkolatot tudjuk megvalósítani. Igaz, hogy többet kell takarítani, mintha simán csak gázfűtés lenne, de megéri a többletmunkát, mert össze se hasonlítható a kétféle meleg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ezt most el is képzeltem innen, a radiátor mellől, és nagyon tetszik!

      Törlés
  3. A miénk ilyen lett (itt még félkészen): http://boldogotthon.blogspot.hu/2012/10/kepek.html Nagyon szeretjük:-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p