Ugrás a fő tartalomra

Ilyen volt a karácsonyunk

Ez után a bejegyzés után hivatalosan is elkezdem 2014-et, ígérem.

 

Úgy láttam, sikerült megvalósítanom azt a tervem, hogy nem nagyon veszek új csomagolóanyagokat, mégis szépek lesznek az ajándékok. Fantasztikus érzés, ahogy egyre kevesebb cuccot kell rakosgatni a spejzben, a polcon.

Készültek a már emlegetett gasztroajándékok, szalaggal, kísérőkártyával. (Utóbbiak a képen nem látszanak még. És nem tudom, hogy kell elválasztani a cappuccino-t. Sőt, írni sem...)


Utoljára novemberben ikeáztunk, és ismét puffogtam azon, hogy pont azt nem tudom megvenni, amiért odamentem. Idén ajándékkísérő cetliket, azokat a barna hintalovasakat szerettem volna. Az OBI felhozatala ellenben szerintem idén is pazar volt.

Szerencsére azonban nagy örömünkben ilyen csip-csup ügyekkel nem igazán foglalkoztunk. :-)






Megjegyzések

  1. Akkor most ne írjam, hogy amit látok csomagolópapírt, az pont ugyanolyan, mint az enyém? :)) (a lila díszmintájú)
    Egyébként nagyon szép és követendő példa a csomagolópapír nélküli csomagolás...
    (Nálunk cserébe van, aki újrahasználja, ha tudja.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, akkor hasonló az ízlésünk ebben is! A csomagolópapír egy részét lehet, hogy el is hagyom jövőre (pl. mindenki kaphat egy klassz fa gyümölcsösrekeszt - akár azt a kis mandarinosat -, és abba kerülnek az azonos személynek szóló ajándékok).

      Törlés
  2. Gratulálok! :))) Ha jól látom, az a csizma igencsak picike ;)
    E

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p