Ugrás a fő tartalomra

Vidéki karácsony a városi konyhában (+ magazinok ismét)

Szerző:
Tavaly is készítettem gasztroajándékokat, idén egy kis csavarral ugyanígy tervezem. Úgy gondolom, másnál is hasonló a menet, de azért leírom, nálam hogyan zajlik ez: ha akad fél órányi szabadidőm, a konyhai sarok-felsőszekrényből lepakolok jó pár előre beszerzett alapanyagot (mandula, darált keksz, aszalt barack stb.), egy jól bevált tartóra: a kapcsos gyerekvállfára :-) vagy a fali mágnesrúdra kitűzöm az aktuális receptet, és nagy elánnal nekilátok a finomságok összeállításának. 

Írhatnám, hogy közben bekapcsolok valamilyen karácsonyi zenét is, de többnyire nem lenne igaz - mégis olyan, mintha szólnának a szezonális dalok, annyira jó kedvem lesz a kotyvasztástól. Az idill fokozását pedig idén is a Hungaropress gasztro- és lakberendezési magazinjai jelentik, a country Christmas feeling számomra elképzelhetetlen nélkülük (és igen, ahogy az elmúlt időszak bejegyzései is mutatják, jó néhány kiadványt kaptam szemlézésre, most mégis magazint kérek karácsonyra itthon is. Ilyen a függőség...).




Hogy mik készülnek?

Klasszul sikerült, ezért ismétlést érdemel a tavalyi fahéjas cappuccino-por by Stahl Judit (instant kávé + porcukor + kávéfehérítő-por + őrölt fahéj + kakaópor), csavar: idén bögrében fogja megkapni az ajándékozott.


Régi magazinok lapozgatása közben találtam a receptet, idén újdonság nálam a tejberizs-keverék kb. 0,5-0,75 l tejhez (kerek szemű rizs + natúr pisztácia + vörösáfonya/mazsola + kandírozott narancs + csillagánizs + fahéjrúd):


Ti milyen gasztroajándékokat készítetek?

Ha megtetszett valamelyik magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban, ahol kedvezményesen rendelheted meg bármelyik magazint. Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk