Ugrás a fő tartalomra

Szeptemberi Magazinmánia: Coffee Lover's Handbook

Jó reggelt! Hamarosan jön a kötelező "hogy telt a nyár?"-bejegyzés, de előtte - ébresztő gyanánt, höhö - igyunk együtt egy kávét! Tudom, hogy ez az egyik olyan élmény, amit betű nem pótolhat, úgyhogy azt javaslom, egy csésze kávé mellett olvassátok a most következő posztot.


Reggel van, kora reggel, és a hatalmas bögrényi tejeskávém mellett annak örülök a legjobban, hogy van egy újabb gyönyörű magazinom, amelyik kávérajongóknak szól. A címe: Coffee Lover's Handbook.


Tekintélyes, exkluzív kivitelezésű példány, amit napok óta olvasgatok, ha akad egy-egy félórám. Mindent tud a témáról!


Professzionális alapossággal, ugyanakkor színesen és szórakoztatóan tárgyalja az alábbiakat:
  • a kávé története, felfedezésétől a világuralomig;
  • kávékészítési útmutató;
  • tippek és technikák: hogy soha többé ne igyál rossz kávét;
  • hogyan válhatsz kávé-ínyenccé?
  • milyen a neked való gép, és mi kell hozzá a baristák szerint?
  • hogyan válaszd ki a megfelelő kávékeveréket?
Mindezek mellett süt belőle a kávé iránt érzett leplezetlen rajongás. Ezért is jó olvasni.





Miután egy ideje van Anonim Kávéfüggők Klubja is a Country Komfort Facebook-oldalán, nem lehet meglepő, hogy minden kávé-témájú poszter érdekel. Ilyen is szerepel a lapban, most egy hasonló táblázatot mutatok. Tudtátok, hogy a kedvenc kávéfajtánk milyen sok mindent elárul rólunk?


Fontos: a Coffee Lover's Handbook egyszeri kiadvány, amely a Hungaropress kiemelt terjesztőinél még nagyjából két hétig kapható.
Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Megjegyzések

  1. De jó, hogy megosztottad ezt! Még nem hallottam a magazinról, na de ezek után... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p