Ugrás a fő tartalomra

Függő festéseim

...egyben függő játszmáim önmagammal, a családdal, a Farrow and Ball-színkártyával, mert olyan nehéz dönteni, hogy melyik árnyalat legyen - de továbbra is meggyőződésem, hogy megéri jó festékkel festeni, még ha drága is (lehet barátokkal felezni stb.).

Mostanra szép számú bútor gyűlt össze, amelyek arra várnak, hogy végre jó idő legyen, és valahogyan kikerüljenek a lakásból, azután valaki lecsiszolja és lefesse őket. Mert nem tudtam ellenállni egy "vidd el gyorsan" ajánlatnak, és mert lomtalanításkor sosem voltunk még képesek régi bútortól megválni. Idén sem.

Ez a tegnapi bejegyzés is arról győzött meg (mint ahogy sok másik), hogy nem kell azért csupa sötétbarna bútor között élni... döbbenetes a felfrissülés, amit a világos szín adott a posztbeli tálalószekrénynek!

Nézzük a to do-listámat:

1. Még hónapokkal ezelőtt kaptam a szuperrendes naturillo.hu-tól ezeket a termékeket kipróbálásra: festékmaró paszta, olaj és rongyviasz. Megmutatom azt a szekrényt is, amit nálunk régóta üldöz mostoha sorsa: a gyerekünk születéséig a cselédszobában roskadozott az iratoktól, azóta pedig könyvtároló lett, de épp nem fér el igazán jól sehol a lakásban... imádnám, ha a fa természetes színét láthatnám viaszolva, nem ezt az egyenpácot. És aztán eldöntenénk, hogy megtartjuk-e.


2. Ingyen kapott, tökéletesen működő, szerintem szépséges lámpatest. De barna. Őszinte leszek: ezt kifejezetten azért hoztam el, mert annyira megtetszett az Évi műhelyében készült lámpa, hogy szöget ütött a fejembe: a fehér, olykor rózsaszín huzatú kanapénkhoz fehér lámpánk lesz, és kész! A csipkeernyő nekem nem fog menni sajnos, helyette egy kész, überromantikus régi darab fog a lámpatestre kerülni. És jó lesz, meg lehet, hogy megosztó, de már nagyon várom. Most, hogy írom ezeket a sorokat: nagyon is elképzelhető, hogy ezzel kellene kezdeni...?!


3. TV-szekrény. Tömör, üvegpolcos, zárható, ugyanakkor szép vonalú, praktikus darab, amit nem fogunk tudni megtartani. Színötleteket várok, és ha valaki beleszeret, le is stoppolhatja!


4. Laminált íróasztal. Szeptemberre el kéne készülnöm vele, bár a lányomnak "így tetszik, tök jó így, Mama", szerintem értékelni fogja, ha felturbózom egy kicsit. Egyébként kisiskolásoknak ideális és könnyen mozgatható.


5. Zsúrkocsi és könyvespolc azonos dizájnnal. (Utóbbiról jön majd még egy teljes alakos fotó is, ha kiszabadítottam.) Szerintem szintén szépségesek lesznek világos festékkel felfrissítve. Gazdára várnak! És ha az a gazda gyors, még színüket is kiválaszthatja.



Mit szóltok? Hasonló cipőben jártok? Melyik darabban láttok fantáziát?



Megjegyzések

  1. Szia! Mindegyik szerzeményedben látok fantáziát. Én is hasonló helyzetben vagyok most. A napokban álltam neki a télen begyűjtött bútorokat lefesteni. Imádom minden fázisát ennek a munkának. A tervezgetés, a szín kiválasztása hmmm... Alig várom, hogy lássam mit alkottál.
    A múltkori posztodhoz annyit szólnék hozzá, hogy egyetértek veled teljesen. Én sem szeretem a "cukormázas" utánzatokat, de a Shabby csodákat sem. Viszont, ha eredeti holmikra vágysz, akkor szívesen ajánlom a www.galeriasavaria.hu kincsesbányát. Ismered esetleg?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nathase,
      de izgalmas: mindjárt meg is nézem a linket, amit küldtél! Egyébként te hasonló színűre fested majd az összes bútorodat?
      Igen, a cukormáz nehéz kérdés, mert sok lakberendező ismerősöm szerint a country MAGA túl cuki... Én a hangnemet tekintve szeretném kerülni a giccset, de a festésben is: nem igazán tetszenek nekem sem az agyonantikolt dolgok, persze, mindig az adott összhatás dönti el, hogy egy-egy bútor igényli-e, hogy kicsit "visszanyúzzák" rajta a festéket.
      De én még sosem tettem ilyet. :-)

      Törlés
    2. Most három bútort, két éjjeliszekrényt és egy fiókos asztalkát festek, mindhárom okkersárga lesz. A többinek még nem tudtam eldönteni a színét, így még várakoznak kicsit.

      Persze a mostanság divatos country valóban cuki, de úgy gondolom, ha nem esünk túlzásokba és óvakodunk attól, hogy elárasszuk a tereinket haszontalan díszletekkel, akkor igazán kellemes légkört lehet teremteni ebben a stílusban is.

      Törlés
  2. Hát ööö.. a laminált nem a kedvencem, úgyhogy kíváncsian várom mit hozol ki belőle. A többi egyértelműen csúcs! Jó munkát! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Enikő,

      hát az úúgy volt, hogy a szomszédunk kitette, mi pedig megkérdeztünk, hogy lom-e, és az igent hallva, azzal a lendülettel áthoztuk. :-) Úgyhogy még az emeletről sem került le. Nem egy szépség, az biztos. A fiókgomb és a szín is változni fog, ha a hétéves tulajdonos rábólint.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má