Ugrás a fő tartalomra

HÉTvége II.

Hét darab fotó, ami innen-onnan származik, megmaradt a gépemen, és nem került a törlendők közé, mert kellemes rájuk nézni, eszembe juttatnak valami jót: ez a HÉTvége rovat.

Hogy vagytok, mi történt a héten? 

Én három napig a beteg gyereket ápoltam itthon, és többnyire nagyon élveztem, ahogy játszik-dalolászik (egyik zsenge: "ha szereted a gyereked / takaróba betekered" :-)), közben pedig a felszabadult oviba utazási időt a lakás bizonyos pontjainak lomtalanítására fordítottam: megtisztítottam a konyhapultot és a konyhai zsúrkocsit a kacatoktól, és az éjjeliszekrényemre is tettem egy kis kosarat a kézkrémeknek és a többi kozmetikumnak.

Időközben én is jól lebetegedtem, de azért próbáltam nem egész nap az ágyban fetrengeni és azon aggódni, hogy most már két másfél hetet fogok csúszni egy határidős munkával.

Azért ma reggel visszahőköltem a havazástól, és bár elindultam a villamos felé, végül áttettünk jövő hétre egy találkozót, mert nagyon hisztis lettem volna, ha véletlenül lassabb a közlekedés vagy még jobban átázik a csizmám. Fájós torokkal hatványozottan igaz, hogy a hóesés bentről szép!

Mi volt  még jó a héten? Almás-fahéjas tea. Diós kifli csokiba mártva. Édesburgonya-csipsz salátával, "atyavilág, ez mennyire jó"-érzéssel. Édesburgonya-csipsz újra, fegyelmezetlenül, még aznap délután, mert annyira jó volt. Kenyérsütés. Gyerekmondások.











Megjegyzések

  1. Próbáltam megsaccolni hova valók a képeid még mielõtt megnéztem volna a source információt. Majdnem mindegyik sikerült: a Yorkshirei kis cuki házikóban biztos voltam, hogy angol, a szobában levõ tüzelõsrõl biztos voltam, hogy Skandinávia valahol és a többi is vagy skandináv, amerikai vagy angol, bár azokról nem találtam információt. Csodaszép mindegyik. Én is nagyon le vagyok maradva és ha a posztjaidon keresztül órákig Pinterest képeket nézegetek, akkor ez csak egyre rosszabb lesz! :-) Az én hetemben is volt (még sajnos van is) betegség, de vendég és geoládázás meg opera is. Így nem mondhatom, hogy rossz volt, de azért egy kis pihenés sem ártana. Itt most éppen zuhog a hó, ami tényleg csodaszép bentrõl, és ha sikerül eljutni az e hétvégi vendégeimnek idáig, akkor valószínüleg kintrõl is lesz benne részem. Boldog hétvégét mindenkinek!!

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a betegség körbe-körbe száguldozik...És én sem merek arra gondolni, mennyit hiányoztam már a munkahelyről...És mikor lesz még nyár..Mi most pogit sütünk, mert kell egy kis szénhidrát, ha az ember beteg...Meg akkor is, ha nem!:-)

    VálaszTörlés
  3. Jobbulást ! Ilyen pár napos torokfájásos izé nálunk is végigment a családon, ami furcsa volt benne, hogy fogíny gyulladással és enyhe fülfájással társult, reméljük végképp múltidőben.
    Mára elolvadt a hó, esik az eső és egész nap "mindjárt esteledik" hangulat van. Úgyhogy palacsintasütésnek volt ideje. :) Eszter

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má