Ugrás a fő tartalomra

Millaflora-játék: eredményhirdetés + beharangozó

Szerző:
A Millaflora kézzel készített bioillatszereit tartalmazó csomagot a random.org alapján kapott sorszámával

Szilágyi Melinda

nyerte. Gratulálunk!

Kérlek, írj egy e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre, hogy megbeszélhessük a részleteket. Jelentkezési határidő: dec. 2. éjfél.


Köszönjük mindenkinek a játékot, érdemes figyelni a blogot és a Facebookot!

Azért, mert játékok is lesznek.

De például azért is, mert újabb, ismét nem máshonnan kimásolt fotóanyaggal jelentkezem.

Akik figyelemmel követik a blogot vagy ismernek engem (vagy mindkettő...), tudják, hogy számomra sosem olyan értékes egy "koppintott" anyag, mint az eredeti, ami utánajárást, szervezést, levelezést igényel. Sőt, némi lelkiismeretfurdalással szoktam alkalmazni a plágiumnak azt a bevett fajtáját, amikor találunk valami szép fotósorozatot egy külföldi blogon, majd forrásmegjelöléssel vagy anélkül kimásoljuk. Amikor csinálom, akkor próbálom céllal, értelmes kérdéssel tenni ezt.

Ha nem értelmes módon másolom ki, akkor aznap nagyon sok a dolgom. :-)

Azt is teljesen el tudom fogadni, ha valakinek épp a sok játék és az általuk hajszolt népszerűvé válás olyan visszás, mint számomra a kimásolás által szerzett kétes dicsőség. A játékokat és főleg a hozzájuk kapcsolódó interjúkészítést egyszerűen megszerettem az idők során.

Nem moralizálni akarok - bár lassan doktori értekezést tudnék írni a blogjelenségről -, hanem jelezni, hogy mekkora öröm, hogy a hobbiból írt blog kapcsán saját anyagaim is lettek. Alig több mint két éve, a blog indulásakor ez volt a fő célom és vágyam.

A héten tehát bemutatom azt a házat, amit gyerekkorom óta szerettem volna alaposan megnézni - és az új tulajdonosoknak hála, tavaly nyáron sikerült is! 

Jön a legújabb házriport a Country Komforton.




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk