Ugrás a fő tartalomra

Smirgli és pemzli II.: a "mesélőpad" újjászületése

Hogy mi hír az íróasztalról? Várjatok csak, a mese végére kiderül az is.

Van egy régi, viharvert, úgynevezett szennyespadunk. Ami ráadásul még félkarú is (valaki egyszer nem fért be a konyhaasztal mellé az egyik karfától, így leszedte - nem, én nem voltam ott... több évtizede lehetett).


Mégis kultikus darab minálunk: minden este ezen folyik a meseolvasás. Miközben a hatéves H. a galériaágyban hallgatja a sztorit, a felnőtt kényelmesen leül az időközben a gyerekszobába költöztetett padra - egyesek még a lábukat is felteszik a szemben lévő komódra. Vagy a karfátlan részre.

Úgy döntöttem, hogy sokadik színtesztemnek használom a mesélőpadot - miközben rendbe is teszem.

hát, volt mit csinálni!

Az íróasztal-bejegyzéshez írt rengeteg hasznos kommentetek ugyanis ráébresztett néhány dologra:

a) a százévesnél idősebb íróasztal váza nagy valószínűséggel fenyő, értékes dió furnérral, amit ha leszedek, egy szimpla fenyő íróasztalom lesz, amiből azért akad egy pár;
b) ugyanakkor továbbra is festve tetszene jobban (ha egyszer ezt a színt nem szeretem, és ha már a tökéletes politúros felújítás egy ideig ki van zárva az anyagiak okán);
c) bármennyire szeretem is az Elefántlehellet színt - szinte minden ismerősöm vágja ezt a nevet; lehet, hogy ilyen sokan olvassák a blogot?! :-) -, nem illik 100%-osan abba a szobába, ahová valószínűleg kerülni fog. Oda világosabb-törtfehér-krémszínű illene.

Úgyhogy még várok a megfelelő pillanatra. Addig viszont, hogy ne üljek tétlenül, a padon teszteltem a színt és a Bosch gépeket.

az excentercsiszoló és felhajtható ülőke öreg fája, amit felfrissítettem vele
Lépésekben:

- a régi festék eltávolítása hőlégfúvóval (előny: frissen mosott hajjal is lehet csinálni, nem túl zajos; hátrány: kicsit büdös)



kupiii!
a nehezen elérhető részekre főleg ezt ajánlom
- majd excentercsiszolóval is (előny: hatékony, hátrány: frissen mosott hajjal nem lehet csinálni, egy társasházhoz nyitott balkonajtóval túl zajos - de azért kibírta mindenki szólás nélkül);

elhasználtam az összes csiszolólapomat; ez jobb híján egy utolsó 120-as, de a legjobb a 60-as és a 80-as volt
kezd látszani maga a fa
jól le volt alapozva erdetileg is...


ez csak egy minta-doboz


- majd kézzel is (most először két olyan szálkát gyűjtöttem be...)
- portalanítás, alapozás egy rétegben, száradás után finom csiszolás, portalanítás:


- festés két rétegben, a kettő között finom csiszolás és portalanítás. Mesére várva:

ülőpárnát is teszünk majd rá



Vélemény a Farrow and Ball-festékről. Nagyon sokáig szedtem le a bútorról az eredeti rétegeket, ezért volt időm gondolkodni: erre az Estate Eggshell nevű beltéri fa- és fémfestékre azért is érdemes költeni, mert ha már sok szenvedés árán lecsupaszítunk egy egész bútort, nem azért kenjük le egy új festékkel, hogy a gyenge minőség miatt le kelljen szednünk pár év múlva... és az, hogy a Farrow and Ball-festék nem bocsát ki káros anyagokat a gyerekszobába, plusz az, hogy vízzel lemosható a kezemről, nálam mindent visz. 

Ennek a padnak a lefestése (alapozó- + fedőfesték) nagyjából 3000 forintba kerülhetett. És még mindig sok van az eredeti 750 ml-es dobozban.

A teszt eredménye: szuper a szín, de az asztalra, ha festem,  ennél világosabbat fogok választani.

Apropó, Farrow and Ball: kövesd a hazai forgalmazó Facebook-oldalát itt - most ráadásul pontosan ilyen fajtájú festéket + ecsetet + bútorgombot nyerhetsz vagy egy teljes szobára elegendő falfesték/tapéta árának felét spórolhatod meg! Jó, mi? Részetek itt.




Megjegyzések

  1. ugyanilyen macim van, kb 40 éves, anyától örököltem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ő is nyöszög, ha kocogtatod a hátát..? mert a miénk ilyen :D

      Törlés
  2. Gratulálok, nagyon szép lett a munkád eredménye.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p