Ugrás a fő tartalomra

Egy boldog család otthona Londonban

Semmi különös nincs a házban, csak látszik rajta, hogy boldogok a benne élő emberek.

Miből következtetek erre?
Abból, hogy bár nyilván kőgazdagok, mernek a berendezést tekintve egyszerűek, sőt, egyes helyeken szakadtak lenni (zöldségesláda gyerekkönyveknek!).
Abból is, hogy az eredeti képaláírások szerint az anyuka egyik nagy öröme a nagy mosogató a háztartási helyiségben, amelyben a három koszos-sáros gyerkőcöt le lehet mosdatni, ha úgy adódik.
Abból, hogy imádnak főzni, enni és mesélni.














Több se kell.

(forrás)



Megjegyzések

  1. Jaj de csodálatos ez az egész: és biztos, hogy igazad van, kiegyensúlyozott, boldog és persze kõgazdag ez a család amelyik itt él. London általában méregdrága, de Highgate Village az kizárólag a felsõ 5% játszótere. Megnéztem a forrást és valószínüleg amerikaiak, de Angliában élnek. Ugyanakkor nincs bennük semmi megjátszás, és bár drága és nívós minden ami lényeges, az a letisztult egyszerüség amiben élnek lenyügözõ. Sõt, megreszkíroznám, hogy azt mondjam: kizárólag felnõtt, érett, intelligens és jómódú emberek tudnak csak így élni. Imádom a pala padlólapokat az elõszobában, azt a konyhát az IKEA fellépõvel, ahogy a fakanalait a mazsolás bödönben tartja, a két Belfast mosogatót (egyet edényeknek a másikat a maszatos gyerekeknek!!), az öntöttvas kandallókat, az almás ládát (nem zöldséges!), még a sárga kanapét is, pedig utálom a sárgát, és úgy cakkumpack egybe az egészet. És ezt annak ellenére, hogy, mint tudod, nem csípem a túl sok fehéret. Igazad van, ha át tudja az ember érezni, hogy boldogok a bentlakók, akkor valahogy a ház is szebb lesz ettõl. Köszi, hogy megtaláltad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, nagyon jólesett ismét a válaszod. Tényleg, még tanultuk is angolul, hogy almásláda = APPLE CRATE. :-) Biztosan nem véletlenül tetszett meg nekem is ez a ház: úgy otthonosan vidékies, hogy városban van, és semmit nem visz túlzásba.

      Törlés
  2. Nekem a legjobban a fekete tábla tetszik a végén..már régóta vágyok ilyesmire..amire ráfirkálhatom az álmaimat,terveimet..vagy legujabb ékszermodellemet!..esetleg a mai menüt is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. marta, képzeld, én most találtam egy pici, régi táblát spejztakarítás közben - én is azt tervezem, hogy napokon belül használatba veszem!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má