Ugrás a fő tartalomra

Az Facebookon történő ki- és belájkolgatásrúl - bloggerszemmel

Nem lakberendezős téma, hanem fészbukos.

A Fáccsével kapcsolatos, ahogy az értelmiségi szlengben hívni kell.


A "fenn vagy most face-en?"-kérdés, ha nem is mindannyiunk, de sokunk életének részévé vált, és mi, akik a blogunkkal is fenn vagyunk a "Face"-en, figyeljük a statisztikákat, és gyűjtjük a követőket.

Abban az illúzióban ringatva magunkat eközben, hogy közösséget építünk.

És ha szemfülesek vagyunk, azt is látjuk, ha valaki belájkol* minket, osztán meg ki-. 


Főként olyankor feltűnő ez, ha időről időre ismételten felbukkan ő. Mert igazából nem érdekeljük, vagy túl sok neki a jelenlétünk, vagy csak játszani jött, és rögtön ment is.

A be- és kilájkolás alapjog egy demokratikus világban. A világért sem kérdőjelezném meg.

Az adminisztrátor látja a bejövő embereket, de nem látja a kimenőket. Fair play. Mégis, picit illúzióromboló újra meg újra így találkozni össze valakivel az éterben. 

Kedves Bloggertársaim! Ti hogy vagytok ezzel?



Mondjuk, amióta egy kedves ismerősnek vélt Facebook friend törölt az ismerősei közül, már semmin nem lepődöm meg. Inkább szórakoztat. És nagyon élvezem a FB uralma nélkül töltött napokat, amikor a családdal megadjuk magunknak azt a luxust, hogy nem internetezünk.

Ami pedig a legfontosabb: imádom a Country Komfort lelkes, értő és hűséges olvasóit. Titeket.


Viccesen idetartozik: 12 fő kell csak (3939 fős Facebook-tábor a cél), és a szülinap előtti, ünnepi időszak jegyében új játék indul. Remélhetően a kemény magnak.

Uff.

*mindenkivel együttérzek, akit a hideg ráz a szótól, de ez a szakkifejezés.




Megjegyzések

  1. Engem nem csak toroltek, hanem le is blokkoltak...ugy, hogy nem is tudom miert. Raadasul, azt sem tudom, hogy kell valakit blokkolni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Petra, együttérzek... a blokkolás egészen biztosan inkább az illetőről szól, mint rólad. Na, hát ilyen ez a modern, Facebookos világ.

      Törlés
  2. Szia! én csak "face"-en találkoztam a blogoddal, nagyon tetszik!!! Én is szoktam ilyen dislike-okat végezni, annál egyszerű, primitív és hiú indoknál fogva, hogy az idővonalam fejlécében, azon kedvelések látszódjanak csak amik esztétikusak, szépek, ahogy hirtelen rápillantok az adatlapomra vagy hogy is nevezik mostanában. mert ha tetszik egy oldal de a profilképe nem, akkor bizony egy régebbről kedvelt szép profilképpel rendelkező oldalt dislike-olok és ujra like-olom:-). Őszintén még sosem fordult meg a fejemben, hogy ez valakinek kellemetlenséget okoz:-(. Remélem sokan vannak még ilyen zizik mintén és nem csak a játékok miatt keresik az oldalakat:-). További jó munkát!!!
    Üdv. czt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Timi, persze, nagyon kedvesen írtad le, és abszolút érthető! Nem számonkérni akartam, az vicces is lett volna, mert mindenkinek szíve joga a saját FB-profilján belül cselekedni. Inkább egy elhallgatott jelenségről szerettem volna kimondani, hogy van. Hasonlóképpen élek én az "elrejt" funkcióval. Kilájkolni akkor szoktam, ha valami nagy gázt érzek egy oldalnál (pl. ha vega blogger nyers húsok képét tenné fel :D).

      Törlés
    2. értem, azt hiszem ezzel fogok én is próbálkozni ezentúl :-), meg is keresem hol leledzik az opció:-)

      Törlés
  3. Olvaslak, de nem "fészelek", ha játékok vannak, s lájkolni kell kimaradok. Tudod, néhány blognál nagyon erőltetik, ezt nem szeretem. Kedvelhessek mindenkit úgy, ahogy nekem jó, ha nem vagyok menő akkor is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy! Köszönöm - és te vagy az egyik oka annak, hogy a jövőben lesznek nem Facebookos játékok is.

      Törlés
  4. polovics erzsébet2012. szeptember 27. 10:40

    sokszor hiába akarok bejelentkezni nem sikerül azt irja ki hogy az oldal nem található.Ugyanugy a többihez betudok lépni bármikor.Ide csak ha valahol meglátom egy egy hozzászólást ,és akkor rámegyek a címre.Mi lehet az oka ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erzsébet, megváltozott a FB-oldal: facebook.com/countrykomfort. Ez lehet az ok! Köszi.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má