Ugrás a fő tartalomra

Az Facebookon történő ki- és belájkolgatásrúl - bloggerszemmel

Nem lakberendezős téma, hanem fészbukos.

A Fáccsével kapcsolatos, ahogy az értelmiségi szlengben hívni kell.


A "fenn vagy most face-en?"-kérdés, ha nem is mindannyiunk, de sokunk életének részévé vált, és mi, akik a blogunkkal is fenn vagyunk a "Face"-en, figyeljük a statisztikákat, és gyűjtjük a követőket.

Abban az illúzióban ringatva magunkat eközben, hogy közösséget építünk.

És ha szemfülesek vagyunk, azt is látjuk, ha valaki belájkol* minket, osztán meg ki-. 


Főként olyankor feltűnő ez, ha időről időre ismételten felbukkan ő. Mert igazából nem érdekeljük, vagy túl sok neki a jelenlétünk, vagy csak játszani jött, és rögtön ment is.

A be- és kilájkolás alapjog egy demokratikus világban. A világért sem kérdőjelezném meg.

Az adminisztrátor látja a bejövő embereket, de nem látja a kimenőket. Fair play. Mégis, picit illúzióromboló újra meg újra így találkozni össze valakivel az éterben. 

Kedves Bloggertársaim! Ti hogy vagytok ezzel?



Mondjuk, amióta egy kedves ismerősnek vélt Facebook friend törölt az ismerősei közül, már semmin nem lepődöm meg. Inkább szórakoztat. És nagyon élvezem a FB uralma nélkül töltött napokat, amikor a családdal megadjuk magunknak azt a luxust, hogy nem internetezünk.

Ami pedig a legfontosabb: imádom a Country Komfort lelkes, értő és hűséges olvasóit. Titeket.


Viccesen idetartozik: 12 fő kell csak (3939 fős Facebook-tábor a cél), és a szülinap előtti, ünnepi időszak jegyében új játék indul. Remélhetően a kemény magnak.

Uff.

*mindenkivel együttérzek, akit a hideg ráz a szótól, de ez a szakkifejezés.

Megjegyzések

  1. Engem nem csak toroltek, hanem le is blokkoltak...ugy, hogy nem is tudom miert. Raadasul, azt sem tudom, hogy kell valakit blokkolni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Petra, együttérzek... a blokkolás egészen biztosan inkább az illetőről szól, mint rólad. Na, hát ilyen ez a modern, Facebookos világ.

      Törlés
  2. Szia! én csak "face"-en találkoztam a blogoddal, nagyon tetszik!!! Én is szoktam ilyen dislike-okat végezni, annál egyszerű, primitív és hiú indoknál fogva, hogy az idővonalam fejlécében, azon kedvelések látszódjanak csak amik esztétikusak, szépek, ahogy hirtelen rápillantok az adatlapomra vagy hogy is nevezik mostanában. mert ha tetszik egy oldal de a profilképe nem, akkor bizony egy régebbről kedvelt szép profilképpel rendelkező oldalt dislike-olok és ujra like-olom:-). Őszintén még sosem fordult meg a fejemben, hogy ez valakinek kellemetlenséget okoz:-(. Remélem sokan vannak még ilyen zizik mintén és nem csak a játékok miatt keresik az oldalakat:-). További jó munkát!!!
    Üdv. czt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Timi, persze, nagyon kedvesen írtad le, és abszolút érthető! Nem számonkérni akartam, az vicces is lett volna, mert mindenkinek szíve joga a saját FB-profilján belül cselekedni. Inkább egy elhallgatott jelenségről szerettem volna kimondani, hogy van. Hasonlóképpen élek én az "elrejt" funkcióval. Kilájkolni akkor szoktam, ha valami nagy gázt érzek egy oldalnál (pl. ha vega blogger nyers húsok képét tenné fel :D).

      Törlés
    2. értem, azt hiszem ezzel fogok én is próbálkozni ezentúl :-), meg is keresem hol leledzik az opció:-)

      Törlés
  3. Olvaslak, de nem "fészelek", ha játékok vannak, s lájkolni kell kimaradok. Tudod, néhány blognál nagyon erőltetik, ezt nem szeretem. Kedvelhessek mindenkit úgy, ahogy nekem jó, ha nem vagyok menő akkor is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy! Köszönöm - és te vagy az egyik oka annak, hogy a jövőben lesznek nem Facebookos játékok is.

      Törlés
  4. polovics erzsébet2012. szeptember 27. 10:40

    sokszor hiába akarok bejelentkezni nem sikerül azt irja ki hogy az oldal nem található.Ugyanugy a többihez betudok lépni bármikor.Ide csak ha valahol meglátom egy egy hozzászólást ,és akkor rámegyek a címre.Mi lehet az oka ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erzsébet, megváltozott a FB-oldal: facebook.com/countrykomfort. Ez lehet az ok! Köszi.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…