A Ti tavaszi zászlófüzéreitek: JÁTÉK!

Köszönöm mindenkinek, aki értékelte a Facebookon közétett mappa fotóit, és izgatottan jelentem, hogy tíz (!) pályamű, tíz csodaszép bunting érkezett, sőt többen két-három fényképet küldtek! Indulhat a szavazás.

A játék menete:

1. Ma reggel közzéteszem a fényképeket a Facebookon. Játékosonként egy fotót választottam, hogy a szavazatok ne oszoljanak meg. Kérem az alkotókat, jelöljék be magukat a saját fotójukon - ez a rajongóknak sem tilos, ők is nyugodtan tag-elhetnek.

2. Amelyik bunting-fotó a legtöbb lájkot kapja a Country Komfort Facebook-követőitől 2012. április 23-án, hétfőn 21 óráig, nyer!

3. Van még egy jó hírem: a második és a harmadik helyezett is csodaszép nyereményben részesül!

4. Az első helyezett választhat, hogy az alábbiak közül melyik ajándékot kéri:

a) két darab nagy, levendulás fűszertartó a Boróka Otthonbolt jóvoltából (értékük 5600 forint, átvételük a Boróka Otthonboltban, Budapesten, a XI. kerületi Fadrusz u. 12. szám alatt lehetséges):

b) Tavaszi vegyes csokor a Medinilla Virágművészet jóvoltából (értéke 5600 forint, átvétele a Medinilla boltjában, Budapesten, az I. kerületi Pauler u. 7. szám alatt lehetséges):

c) Először a blog történetében: csodálatos, kézzel varrott, romantikus dekoráció Évi műhelyéből! Ez még igazi meglepetés, hiszen most készül... képet és leírást hamarosan hozok róla.

A második helyezett értelemszerűen két ajándék közül választhat, a harmadik helyezett pedig automatikusan megkapja a harmadik ajándékot. Azért teszünk így, mert mindhárom ajándék 5000 forint feletti értékű, így a személyes preferenciák fognak dönteni. Szuper, hogy három nyertesünk is lesz, ugye?

Ha sokan szavaznak, még egy meglepetéssel fogunk előrukkolni - de ez még titok!

Nincs más hátra, mint: SZAVAZZ a kedvencedre!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban