Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - X. rész: Kisflanc válasza

[Country Komfort:] Emlékszem, amikor elkezdtem blogolni, az első pár lázas bejegyzés után körülnéztem a hazai színtéren, és azonnal végigolvastam jó néhány blogot, a kezdetektől a legfrissebb posztig, éjszakába nyúlóan. Edina blogja, a Kisflanc is köztük volt: akkor is úgy gondoltam, és ma is igaz, hogy ha egy sikkes francia lakást vagy menő, újrahasznosítással kapcsolatos ötleteket szeretnék látni, Kisflanc soha nem okoz csalódást... Ami pedig külön jó, hogy Edinával immár szerkesztőtársak lettünk: a dekooder népes csapatába tartozunk mindketten. A képeket most is úgy nézzétek, hogy ő válogatta nekünk mindet!

***
A nagyvilág eseményeitől egyre többen szeretnének elvonulni vagy kirekedni, erre a vidéki élet, a vidékre költözés egy jó lehetőség.
Az alacsony büdzséből gazdálkodás és ebből adódóan az önellátó életmód népszerűsödése a lakberendezési trendekben is nyomot hagy. Ennek következménye, hogy bátrabban mentünk régi használati tárgyakat, értelmet adunk örökölt holmiknak, rongyokból készítünk dekorációt vagy lakberendezési kiegészítőket.

Ezek bizonyos fajta biztonságérzetet nyújtanak, mint a jól megtömött éléskamra. Sajnos nem mindenki tud a városból a vidékbe szakadni, ezért a városi közegbe próbálja átültetni a vidéki stílust vagy életmódot, ami lehet francia, angol, amerikai vagy akár magyar stílusú vidéki hangulat, bátran lehet kísérletezni a már berendezett lakásokban is, hiszen ezek érdekes párosítások lehetnek és egyedi megjelenést eredményezhetnek, akár a legmodernebb berendezésekkel keverve.

Kedvenc helyeim nincsenek, de ajánlani tudom a mindenki által ismert aukciós oldalakat és a piacokat, mert ott igazi ütött-kopott holmikat és nem a replikákat, másolatokat lehet beszerezni. 

Olvasni és nézegetni a következő magazinokat ajánlom: Country Homes, Country Chic, Vivre Country, Art & Decoration, Cote Sud, Veranda...


U.i.: A körinterjú lassan a végéhez ér: pénteken a Kedvenc Otthon blog szerzője, Noémi válaszol. Olvasd el az ő véleményét is!
Szeretnéd látni az eddig megjelent kilenc választ? Klikkelj a bejegyzés alatt a blogger szóra!





Megjegyzések

  1. Hát ez a szalmazsákos konstrukció nagyon festõi, de ráülni azért nem szeretnék. Biztos, hogy állandóan vakarózék annyira szúrkálna a szalma! Különben szépek a képek, de nekem még mindig hiányzanak a színek. Ne értsétek félre, szeretem a szolíd, pasztelleket, de valahogyan valahol egy “accent” színnek kellene lennie, nem? Vagy ez csak az én mániám?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra régen ez a színösszeállítás volt a non plus ultra, aztán mára én is gyakran az élénk fókuszpontra voksolok. Amit a francia shabby chic nem bír el!

      Törlés
  2. Nagyon szeretem Kisflanc blogját szakmailag és emberileg is a kezdetek óta és hamar meg is ismerkedtünk, mivel, kedves, közvetlen, de személyesen csak most fogunk találkozni, ha igaz... Már várom!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má