Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - VI. rész: Hungarian Provence válasza

Hungarian Provence. Krisztina blogja egyszerűen nem kerülhette el a figyelmed, ha szereted a vidékies lakberendezést! Az övé volt az első olyan hazai személyes napló, amelyik bevallottan és kimondottan a rusztikus és a country stílusra fókuszál - és a magyar blogszférában hiánypótló, tömegeket megmozgató fórummá vált. Krisztina munkájának eredménye, kedves személyiségének hatása az is, hogy a magyar blogolvasó közösség úgy gondolja: ha levendula, akkor... Hungarian Provence!


Miért aktuális a country stílus 2012-ben? 

Még mindig nagyon felkapott, úgymond trendi a rusztikus és vidékies stílusú lakberendezés. Nincs ezzel baj. Szerintem azért, mert egy szerethető és emberközeli lakberendezési formáról beszélünk. Nincs benne semmi túldíszítettség, nem feltétlenül szükséges hozzá sok pénz és elbírja az újrahasznosítást. Én magam vidéken lakom és szerencsésnek érzem magam, hogy innen blogolhatok és merülhetek el még jobban a country stílusban. Aki vidéken él, főleg falun, annak kicsivel könnyebb vidékies stílusú atmoszférát teremtenie. 

Szerinted milyen ma a vidékies trend?  
 

Olyan, ami a szívedből is jön. Hallgatni kell a saját megérzéseidre és szépérzékedre. Nyilván van egy alapvonal, kopottas bútorok, kiegészítők, természetes anyagok. Inspirálódni lehet a blogokról és lakberendezési újságokból. De akkor sincs probléma, ha mi magunk állunk neki valamit barkácsolni. Ebbe a közegbe ez is belefér.

Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért?

Kedvenc sajtó: Art&Decoration és a Country Living. Emlékszem, hogy ezekkel a magazinokkal találkoztam először anno, még 2006-ban. Mindegyik profi lap. Hazai palettán pedig a Veranda magazin a kedvencem, amiben alkalmaméként nekem is jelenik meg saját írásom. Kedvenc bolt: a Boróka Otthonbolt és sok más. Miért? Bármit beszereznek, fontosak nekik a vásárlóik, naprakészek, rugalmasak és kiválóan lehet velük együtt dolgozni. Már két és fél éve jó kapcsolatot ápolunk Gabival, a tulajdonossal. A mai napig a bolt a Hungarian Provence blog főszponzora.

Hoztam Nektek pár kedvenc fotót is.
Üdvözlettel: Krisztina





(A fotók Krisztina tulajdonai.)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má