Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - IV. rész: a Szoba kilátással bloggerének válasza

"Kedves Country Komfort, én téged nem is ismertelek, de ezennel belájkollak! Gratulálok az igényes bloghoz, van egy jó adag közös halmazunk. Ja, és ez a konyha az utolsó képen szerintem pazar." - így szólt Kingának, a Szoba kilátással blog írójának első kommentje itt tavaly augusztusban, amikor én már persze ismertem az ő írásait, de hát még jó, hogy: a Szoba... a nívós magyar lakber-blogok első körébe tartozik. Azóta nemcsak az éterben, hanem személyesen is találkoztunk, a "jó adag közös halmaz"-ról pedig annyit, hogy pár hónappal ezelőtt éppen William Morrisról akartam írni egy cikket a dekooderre, amikor megláttam ezt. :-)

Miért aktuális a country stílus 2012-ben? 
Nekem a country vagy rusztikus stílus mindig a természetközeliséget jelentette, egyfajta egyszerű szépséget, a funkcionalitás harmóniáját. Ez a stílus a ma napirenden lévő témák közül szervesen kapcsolódik a környezetvédelemhez, ez adja az aktualitását. Visszatér a jó öreg újrafelhasználható anyagokhoz, kézműves technológiákhoz, melyeket egyszer már olyan jól tudtunk.

Szerinted milyen ma a vidékies trend?
Sokféle lehet. A számomra izgalmas vidékies trend ma látványban inkább kapcsolódik a letisztultsághoz, átláthatósághoz, és szoros kapcsolatot ápol a modern designnal is, egy-egy - de nem több - ilyen tárgy megfelelő elhelyezésével. Nagy, természetes kopott felületekre gondolok, fa, tégla, akár beton, visszafogott színek, régi és modern berendezési tárgyak tetszőleges keverési arányban. Például a képen látható újrahasznosított angol pajta a vidéki stílus egyik mai újrafogalmazása lehet, és mint ilyen nagyon tetszik, írtam is róla  a dekooderen, de kedvelem a hagyományosabb enteriőröket is.
Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért? 
Nincs külön ebben a stílusban kedvencem. A House to home honlap jutott eszembe, amely nem kifejezetten a vidékies stílusra fókuszál, de a hagyományos angol lakberendezés igen kötődik ehhez az irányzathoz, így sok olyan tartalom van, amely szívemhez közeli.


Korábbi interjúk: I., II., III. rész




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má