Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - III. rész: Otthon Vidéken válasza


Az Otthon vidéken blog írója, Lili zalai mindennapjait osztja meg velünk energikus és klassz humorú írásaiban, amelyek közül most a friss termést: első házriportját és a tyúktartás előnyeiről és hátrányairól szóló cikkét emelem ki. Míg az előbbi az egyik kedvenc műfajom, utóbbiról soha nem gondoltam volna, hogy ekkora élvezettel fogom végigolvasni... és nemcsak a matekpéldának is beillő "Ha 5 tyúkunk van, akik egy héten minden második nap tojnak..." kezdetű rész miatt. :-) Lilinek is a következő kérdéseket tettem fel: Miért aktuális a country stílus 2012-ben? Szerinted milyen ma a vidékies trend?  Melyik a kedvenc terméked/üzleted/folyóiratod a témában és miért?

Élhető vidék. Nem akarok a főváros, sőt a nagyvárosok ellen kampányolni, erre ott van Al Gore és Hetesi Zsolt, akikkel maximálisan egyetértek. Én a szelíd változatot próbálom élni, és ezzel „tanítani”. Megmutatom, hogy így is lehet, hogy vidéken élni igenis jó, hogy nem kényszerűség, nem száműzetés. Hogy semmiről nem maradsz le az égvilágon, ha nem a pörgésben, a hajtásban, a benzingőzben élsz! Számomra a country stílus egyértelműen a vissza természetbe, vissza az élhető életbe velejárója! Lehet, hogy nagy szavaknak hangzik, de hiszem, hogy szükséges, és egyre inkább szükség lesz rá, hogy legyen kiskertünk, hogy minél több élelmiszert meg tudjunk termelni, hogy természetes anyagokból készült, emberléptékű házban éljünk.  Ahova jó haza jönni, ahol meghittség, család és szerető légkör fogad. A házban emberek laknak, akik egy összetartó közösség tagjai, akik együtt fát vágnak és festenek, fúrnak egymásnál, ha kell. A vidéki stílus nem lehet önmagáért, ez egy életszemlélet, egy életstílus. Bízom benne, hogy egyre többen fordulnak felé, éljenek most még nagyvárosban vagy egy csöpp faluban.

 
Vidékies trend: fa, ami lehet fenyő vagy tölgy, de lehetőleg ne a trópusokról érkezzen. Lehet az otthon fehér, de akár nagyon színes is, ebben nem érzek kötöttséget. A lényeg a finom részletekben rejlik, mert itt nem a minimalizmus a lényeg, az egy másik stílus. Az apró kiegészítők, a minták, a régi motívumok, régi tárgyak és a legújabb termékek keveredése. Szeretem, ha régi, de egyáltalán nem szeretem, ha „népi retyerutty”-vonalat képviseli. Mindenben a középutat kedvelem. Ne legyen habos, de ne legyen túl sima se. A lényeg az összhangon és az arányokon van, ahogy mindenhol az életben.

Kedvenc termékem: nem vagyok sznob, de lehet, hogy minden sznob azt hiszi magáról, hogy ő nem sznob? Imádom a csíkos, a virágos, a hímzett textileket, lehet az: párna, függöny vagy ágytakaró.  És szeretem a csészéket, konyhai kiegészítőket, de a műanyagok kíméljenek. Szeretem a találás örömét, legyen az egy piac, vagy egyedi boltocska, egy vásár, vagy nagyáruház. Azt kell, hogy érezzem, az a termék valamiért megszólít engem, hívogat, hogy hazavigyem. És akkor nem állok ellen a kérésének.


Az interjúsorozat első részét itt, a másodikat itt olvashatod.




Megjegyzések

  1. "A vidéki stílus nem lehet önmagáért, ez egy életszemlélet, egy életstílus. "Na! erről van szó!:-)

    VálaszTörlés
  2. Lili minden gondolatával egyetértek, talán azért is, mert mi is hasonló módon léptünk ki a városi pörgésből és élünk boldogan egy zalai hegyközségben, szép környezetben, jó barátokkal körülvéve :-)

    VálaszTörlés
  3. Örülök,, hogy társulhatok hozzátok! Két éve végleg vidékre (Balatonfelvidék) költöztünk. Van előnye-hátránya. A lényeg, hogy nem mindig süt a nap, és nincs mindig virág az ember körül.Meg kell tanulni elviselni a hosszú téli estéket, a hatalmas csöndet, és meglátni a szépet mindenben. Messze van a bolt, az orvosi ellátás is teljesen más, mint a fővárosban volt. Hiányoznak a barátok, ismerősök, de reméljük, hogy ezen is túl fogunk lépni.

    VálaszTörlés
  4. Nekem egyenlőre mindez csak álom. (addig meg olvasom a blogodat, és ábrándozom). Remélem egyszer összejön. Kisvárosban élek, és annak is a viszonylag nyugodtabb részén. A vidéki életet megpróbálom a tetőterünkben elérni (persze a városi körülményektől nem túl elrugaszkodottan). A legobban ami hiányzik, az egy kert. "Meg a szép, zöld gyep." :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p