Ugrás a fő tartalomra

Mit jelent számodra a country stílus? - I. rész: OtthonKommandó válasza

Szerző:
[Country Komfort:] Az úgy volt, hogy az elmúlt hétvégét (is) vidéken töltöttem, és miközben kertészkedni segítettem teljesen amatőr módon, és mindenféle csip-csup dologért szaladgáltam a boltba, a számítógépet pedig be sem tudtam kapcsolni, beugrott egy ötlet. (Ez tudatos döntés egyébként: ha már a hét nagy részében az internet-függés irányítja a napjaimat, legalább a hétvége egy része olyan legyen, amikor mindent kikapcsolok...) Szóval, bár nem vettem észre, hétfőn nagy energiákkal kezdtem dolgozni, blogolni - azt hiszem, azért, mert sikerült feltöltődni. Vidéken. Az ötlet pedig nem más, mint egyfajta párbeszéd a hazai bloggerek között - mi másról, mint a vidékies stílusról! Elsőként Ditta válaszát olvashatjátok, aki az OtthonKommandót szédületes gyorsasággal, sok praktikus tanáccsal és gyönyörű képekkel tette a vezető blogok egyikévé.

                                                                        ***

"A country szó hallatán képek villognak a szemem előtt: kockás és rózsás textilekkel borított angol vidéki házikó, skandináv fehérség, patchwork, repedezett fagerendák, giccsek, eleganciát képviselő shabby chic, csipkés romantika, régi kopott tálaló és friss mezei virágok az asztalon.
A country mint stílus szerteágazó, nem is kísérlem meg definiálni. Szavakkal és érzésekkel könnyebb kifejezni. Számomra nyugalmat, természetközeliséget, elvágyódást, harmóniát, harmatos gyümölcsöt és friss zöldséget jelent. Egy olyan életvitelt testesít meg, amiről a pörgős, városi életben - ha van időm - álmodozom egy kicsit. 

A vidékies trendekkel talán próbáljuk becsempészni ezt az életérzést városi mindennapjainkba, és más stílusokkal keverve zseniális dolgok születhetnek. De tisztán önmagában, igazán jól csak autentikus környezetben mutat.

Csatoltam egy képet. Van itt napfény, természet, kopott asztal, friss zöldség..."


(via)




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk