Ugrás a fő tartalomra

„Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” - I. rész

      Fekete tea mézzel, sonkás-sajtos-majonézes-jégsalátás szendvics és pár óra teljes, kiharcolt magány, amikor nem válaszolok a család "hol van a...?"-jellegű kérdéseire: ilyen körülmények között készült a cikkem, több látogatás és beszélgetés után, meglepően gyorsan. Pályázni mindig izgalmas, pláne, ha az ember a leadási határidő napjára időzíti az írást... Az alábbiakban azt a további képekkel bővített balatoni házbemutatót olvashatjátok, amellyel a Vidéki Élet magazin cikkíró pályázatán első helyezést értem el.


Pistinek és Csininek szeretettel

Horkay István festőművész és orvos felesége három évtizeddel ezelőtt vásárolta meg az autentikus Balaton-felvidéki vincellérházat, amely alapos felújításra és újragondolásra szorult. Az eredmény magáért beszél: letisztult, kimunkált és bölcs. Mint egy közmondás.


Mutasd a házad, megmondom, ki vagy! – avagy a házigazda hat szerepben

1. Alkotó művész, akinek műhelyre és kiállítóteremre van szüksége. Olyannyira, hogy a ház egyik helyisége – a volt istálló – mára egyszerre dolgozó- és tévészoba lett, amelyben a főként digitális művészettel foglalkozó művész modern vászna, a számítógép-monitor jól megfér saját korábbi, vászonalapú alkotásaival és a különböző szerzeményeiből – figurákból, ikonokból – épített installációkkal. Magasságával, szép gerendáival, szellősségével kiérdemli a háziak által használt nagyterem nevet.




2. Szenvedélyes gyűjtő. A Ferenc József-korabeli bútorok és csészék, magyarországi és lengyelországi utazások alatt gyűjtött relikviák békebeli, monarchikus hangulatot árasztanak. Az évek során annyi változott, hogy a kollekciót szortírozták, megrostálták. István szavai szerint: először megszállottan gyűjtesz, aztán egy részét elhagyod… A kényes egyensúly nem billen ki: míg a házaspár budapesti lakására polgári stílus jellemző, a balatoni házban megmaradt a parasztbútor-berendezés, egyfajta modern és keleties csavarral. A Zakopane környéki hegyi emberek naiv szentszobrait – stílszerű fordulattal élve – a Jóisten is ide teremtette.



3. Rendszerető ember. A nyers fáig visszamaratott ablakpárkányokon függöny nincs, kívül kakasszobor és kaspó, belül apró műtárgyak, az amerikai utakra emlékeztető Miki-egér – és pozsgás növények ellenben vannak. A konyhában patikatisztaság. A pulton a helyi termelőktől vásárolt, zöldfűszeres kecskesajt kerek tömbje pihen. Felsőszekrények nincsenek, az öntöttvas edények használati tárgyaktól szokatlan szépségű kompozícót alkotnak. A hajópadló puritán melegsége megdöbbentő és magától értetődő egyszerre. Az ember megérti, mit jelent a kifejezés: selyemfényű lakk. Rend van és csend van. Nincsenek fölösleges körök.


(A cikk holnap folytatódik.)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p