Ugrás a fő tartalomra

Kopenka: zászlócskák, sütemények, JÁTÉK!

- De jó! Én is imádom a buntingot, nagyon jól fog mutatni a tortán! - ez után az e-mail után úgy számoltam a napokat, mint kisgyerek a nyári vakáció előtt. Őrülten szerettem volna látni a tortát, amit az első blogszületésnap alkalmából készített nekem Viczkó Beáta, a kopenka alkotója. És eljött az a nap, amikor megláttam. Megérte kivárni.


    Amikor belép a kávézó ajtaján, kezében az ismertetőjele: a fehér, szögletes, és mint később kiderül, meglepően nehéz tortásdoboz. Persze, hiszen egy magas, sokrétegű tortácska ül benne. Jobb antré nem is kell: bekukucskálok a dobozba, elolvadok a látványtól, és megindul a beszélgetés. Közös témáinkat a gyerekek-kedvenc lakberendezési stílusok-bloggerszféra-lakások-falszínek-mozaiklapok szavakkal lehet röviden leírni.

     Bea munkáit jól ismertem, de eddig az áldott pillanatig csak az internetről: tortái vicces, színes és az ünnepelt kedvenceit megjelenítő díszeikkel gyerekzsúrok és családi születésnapok dizájnelemei, amelyek irtó jól mutatnak a fotókon. Sohasem giccsesek vagy kommerszek. Megemlítem, hogy szerintem zseniális gyerekszobákat tudna tervezni, és lám, kiderül, hogy az első gondolata a gyermekei születése és a pályamódosítás környékén éppen ez volt. Többféle kreatív tevékenység után aztán a "flow-élmény", az "ez AZ"-felismerés a tortákkal és cupcake-ekkel érkezett el. A cupcake, ahogyan ezt több interjújában elmesélte, azért más, mint a hozzá hasonló muffin, mert töltelékes és díszes. És ettől szebb és finomabb, mint egy muffin. Sokkal. :-)

 

     Cukrásziskolába is jár, de mint elárulja, hőmérő és méricskélés nélkül készíti a tortákat. Szerényen csak annyit mond: azért a meglévő alapanyagokból szeret dolgozni, mert "jó, ha vannak keretek". Ezt már én teszem hozzá: aki igazán tehetséges, annak a kezében van a mérték.




JÁTÉK:

egy szerencsés olvasó 6 db, speciális bunting-díszítéses, Country Komfort-ihlette cupcake-et nyer, egyenesen a Kopenka műhelyéből! 

Teendők, ha szeretnél részt venni a sorsoláson:

1) Legyél a kopenka és a Country Komfort követője a Facebookon (itt és itt); és

2) Legyél a Country Komfort blog rendszeres olvasója (jobb oldalon, itt a blogon, "feliratkozás a webhelyre" nevű kék gomb)

3) A Country Komfort Facebook-oldalán jelöld be magad a Kopenka-JÁTÉK! nevű mappa egyik fotóján (nyomatékosan kérünk mindenkit: egy képen, egyszer!:)

4) Lájkold és oszd meg ismerőseiddel ezt a bejegyzést.

Határidő helyett: 

Őszi-téli nyereményözön a Country Komforttal és támogatóival: amint 2100-an leszünk a Facebookon, kisorsoljuk a cupcake-ek nyertesét, és eláruljuk, mi lesz a következő nyeremény! Hajrá!

(Az ötletet az Ágy-asztal-tv blog interjúja adta; köszi :)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má