Ugrás a fő tartalomra

Aranyérem és forró csoki - interjú Farkas Líviával, az Urban:Eve blog írójával

Szimpatikus lány. Az e-mailemre rögtön és kedvesen válaszol, nincsenek allűrjei, pedig nagyon komoly, amit huszonévesen elért: magasan megnyerte a Goldenblog versenyt. Sokrétű, érdekes és trendi magazinblogja naponta többezer olvasót vonz. Az Urban:Eve életmódblog és több ennél: Via énblogja, amelyben szíve-lelke benne van. No, és rengeteg munkája - minden egyes rovatot órákig lehet böngészni, tizensok bejegyzést kedvencnek jelölni... Az Urban:Eve egyszerre személyes és praktikus: a FlyLady program fogyaszthatóvá és érthetővé tételével sokunk szemléletmódját egy életre megváltoztatta takarítás- és rendügyben. Jöjjön hát tíz (+1) kérdés, tíz (+1) válasz. És Via saját képei, csak nekünk.

1. Hogy tetszett a goldenblogos díjátadó? Milyen érzés a blogod által híressé válni és más celeb bloggerekkel bulizni? :-)

Ez kívülről sokkal glamúrosabbnak látszik, mint amilyen valójában. :) A nagy buli és ereszd-el-a-hajam helyett inkább szerényen falt támasztó, visszafogott bloggerek voltak, akik kisebb csapatokba verődve végigbeszélgették a bulit. Szerintem a műfajból adódik, hogy inkább beszélgetős volt a társaság. De ez semmit nem von el a rendezvény értékéből, én nagyon jól éreztem magam. Viszont szerintem nem lettem se híres, se celeb; másnap ugyanúgy levittem a szemetet, és még mindig nem ugrottak elő paparazzók a bokrok mögül és a telefonom sem csörög megállíthatatlanul. :)

2. Biztosan sokakat érdekel: miután az Urban:Eve hivatalosan is aranyérmes lett, merre, hogyan tovább?

A közönségdíjat az olvasóim szavazták meg nekem, akik eddig is elhalmoztak a visszajelzésükkel, amiért nagyon hálás vagyok. A díj inkább csak egy külsőleg is megtámogatott mérföldkő a blog életében, az út irányán és a szándékomon azonban nem változtat, folytatom a blogolást, és nyitott vagyok minden lehetőségre. Terveim voltak, vannak, lesznek is, díjtól függetlenül, majd meglátjuk, melyik valósul meg. ;)

3. Számomra a gaszto-rovatodban az egyik legfontosabb és legvonzóbb téma a felvállalt vegaság. Mesélj arról, hogyan/miért kezdődött nálatok, és milyen változásokat hozott az életetekbe!

Eleve nem igazán voltunk nagy húsfogyasztók (értsd: csak csirkemellfilé, és lehetőleg ne kelljen hozzányúlnom nyersen), szóval nem kellett sok mindenről lemondani -- inkább folyamat volt, mint 180 fokos fordulat. A férjem egy három napos konferencián tolmácsolt, ahol vega étkezés volt, és akkor döbbent rá, hogy így se halt éhen. Szinte megkönnyebbültünk mindketten, hogy akkor nem kell ezt erőltetni. Körülbelül olyan lehet, mint amikor valaki rájön, hogy ja, nem muszáj tökfőzeléket enni, ha nem szeretem. :) Változás lényegében annyi történt, amennyit maga a vegaság jelent: nem eszünk húst, vagyis nehezebb étterembe és vendégségbe menni, de eddig mindig volt megoldás, és nem maradtunk éhesek. Nem zavar, ha valaki húst eszik mellettem, sőt, a saját konyhámban is főzhet tőlem bárki bármit, csak 1. ne haragudjon meg, hogy nem kóstolok bele, 2. mosogasson el maga után. :)


"Már 3 éve hű társam a konyhában ez a csodapiros csodagép. Az egyik legjobb befektetésem volt, mindent bír. Még a válság előtt sikerült megvennem, azóta itthon másfélszer annyiba kerül - most a netről olcsóbb, még postaköltséggel együtt is. Egy évig gyűjtöttünk rá, de nem bántuk meg. :)"
4. A magazinmánia (http://videkistilus.blogspot.com/2011/08/magazinmania-i-habitania.html) rád is jellemző, ugye? Mi a top 3 és miért?

Mániának nem nevezném, már nagyon szigorú vagyok azzal, hogy mit veszek meg, a mércét évek óta csak az Éva és a Glamour üti meg, a többivel nem is bosszantom magam (meg a pénztárcámat). A blogok olvasása nálam is sok magazint kiváltott - aktuálisabb is, és helyet se foglal. Az érdekes cikkeket az Evernote-ban (http://www.evernote.com/) mentem el.

5. Inspirációs-lakberendezős bejegyzéseidből kikövetkeztettem: szereted a lábaskádakat. :) Városi lakásban van-e helye a country stílusnak? (http://videkistilus.blogspot.com/2011/08/videk-varosban-country-in-city-i.html)

Valamennyire igen: egy-egy jól elcsípett elem jól mutathat (a bejegyzésedben is ilyen képek szerepelnek), de szerintem egy teljes farmajtó, tehenes nippek meg kockás ülőgarnitúra nagyon sok és idegen lenne. Ha lenne lábaskádam, azt is valószínűleg a nemlétező vidéki nyaralómban tartanám.

6. Az egyik kedvenc idézetem az Urban:Eve-en a FlyLady programról ez: "részleteiben tényleg sikálásról és porolásról van szó, de az egész annyira megváltoztatja az ember attitűdjét a dolgokhoz, hogy a házimunka területein kívül is gyökeres változást hoz az ember életébe, legyen szó munkáról, magánéletről, vagy egészségről". Kérlek, említs meg három pozitívumot, ami mint bónusz jelentkezett az idők során az életedben, és a FlyLady-nek köszönhető!

1. Nyugodtabb vagyok vészhelyzetben, mert mindenről tudom, hogy hol van (iratok, oltáskönyv - a nyuszié -, szerződések, stb.).
2. Elmúlt a bűntudat, ha valamire nincs időm, mert tudom, hogy legközelebb majd megcsinálom, és azt is tudom, hogy mikor lesz az a legközelebb (a rutinok segítenek).
3. A fókuszált figyelem gyorsabb, hatékonyabb munkavégzést tesz lehetővé, így nem pepecselek és halogatok órákig, és bűntudat nélkül tudok utána pihenni.

"Ez a hálószobában az alvós csücsköm - aktuális könyvekkel (mindig többet olvasok egyszerre), és a kedvenc éjjeli lámpámmal - virágmintákon keresztül világít. Az első WAMPomon vettem 4 éve."
7. (Hogy igazán nehezet is kérdezzek:) Mit javasolnál lomtalanítás/szortírozás terén egy olyan bölcsésznek, aki váltig állítja: a többezer kötetes otthoni könyvtár és a többszáz mappa/irattartó a legfontosabb munkaeszköze?

Szerezzen be egy e-könyv olvasót. :)) És vizsgálja meg, hogy valóban szükség van-e az összes könyvre, vagy csak biztonsági háló és félelemből, bűntudatból őrzi meg az összeset ("kaptam", "annyira nem volt rossz", "még kellhet valamikor"). Nekem csak olyan könyveim vannak, amiket imádok, hasznosak, és hajlandó vagyok újraolvasni őket. Az egyszerolvasós ponyvákat eladtam (antikvárium, moly.hu), és abból vettem egy Kindle-t (jó állapotban voltak a könyvek, és sokan :)). Anita Blake kalandjai nem érdekelnek egynél többször. Anne Shirley élete annál inkább - ő nem megy sehova. Most maga a könyvespolcom is csupa inspiráció: érdekes történetek, finom és bevált receptek, távoli tájak, tanulságos olvasmányok, nehezen beszerzett kincsek várnak, és bárhova nyúlok, tudom, hogy jó hatással lesz rám, ami a kezem ügyébe kerül.
Praktikus előnyei is vannak a szortírozásnak: a több hely átláthatóbbá és megbecsültebbé teszi a maradék könyvet. Nem kell új könyvespolcokat venni, nem kell olyan rengeteg könyvet porolni, és adott esetben nem kell nagyobb lakást keresni. :) Nem kell az olvasásról is lemondani a könyvekkel együtt, ha bármi kellene, ott a könyvtár. Inkább legyen 500 könyved, amit olvasol, mint 5000, ami csak a helyet foglalja, és stresszel, hogy "sosem lesz rá időm".

"A nappaliban ez a kedvenc csücsköm: olvasósarok hangulatlámpákkal."

8. Blogger-belterj....: hogyan éred el, hogy a hangod természetes marad - van-e valaki, akinek írsz, illetve van-e módszered, esetleg napszakod, amikor a legjobban tudsz bejegyzést írni?

Magamnak írok. Ha én szívesen olvasom a bejegyzést, akkor az általában másoknak is tetszeni szokott. Skizofrén állapot, de ez az igazság. :) A felvidítós, inspirálós bejegyzések magamnak is szólnak: mintha önmagam bölcs, fenékenbillentős nővére lennék, akinél minden a helyében van. Vagy egy jövőből jött én. :)

"This is where the magic happens. Dolgozóm és blogfőhadiszállásom, a nappali másik végében, egy méterre a pihenőcsücsöktől."
9. Miért jó ősszel városban élni?

Jókat lehet teázni, kávézni, forrócsokizni. Indul a színházi évad. Gyönyörűek a fák - nincs mindenhol, de ahol van, ott gyönyörűek -- nekem városban sokkal feltűnőbb egy szép fa, mert talán jobban megbecsülöm őket. Még mindig elég jó az idő a sok gyalogláshoz és a romantikus sétákhoz. De az ősz mindenhol jó, én nagyon szeretem, a tanévkezdés miatt olyan, mint egy pici január; új ciklus indul. A nyaralásból mindenki kipihenten hazatért, és újult erővel vág bele a terveibe. Jó céltudatos embereket látni az utcán.

10. Megjutalmaztad-e magad valamivel a Goldenblog-győzelem örömére?

Kialudtam magam. :))) De azóta már elmúlt a hatása. Lassan aktuális lesz megint ez az alvás-téma.

10 + 1. Hogy van Áfonya?

Most éppen a nyomtató alatt fekszik, és nem zavartatja magát. Ez a napi rutin, annyiban változik csak, hogy néha a lábamnak bújva csinálja ugyanezt, és a bokámra szuszog, és olyankor egyikünknek sincs kedve elmozdulni és megtörni az idillt. Kis zen-nyúl, aki segít a jelenben maradni, és emlékeztet rá, hogy mi a fontos, és mi nem.

"Fekete nyulat nehéz fotózni, de higgyétek el, hogy ő az. :)"




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má