Ugrás a fő tartalomra

Villa, vidék, vadóc: indul a JÁTÉK!

Szuper ez a délután: több mint ezren lettünk a Facebook-on, jöhetnek a kérdések!

A három ajándékról részletesen itt olvashatsz. Elég jók. :-)


1. VILLA. Ha Frances Mayes Mindennapok Toszkánában című könyvét szeretnéd, ezt tedd:

Látogass el a Tericum Kiadó honlapjára, és válaszolj a következő két kérdésre:

- A könyvismertető szerint hány éve lépte át Frances Mayes, a regény írója a Bramasole villa küszöbét?
- Milyen könyvújdonságai vannak a kiadónak? (3 címet kérünk.)

Válaszod a countrykomfort@gmail.com címre küldd!
 
2.  VIDÉK. Ha a három vidékies lakberendezési témájú magazint szeretnéd, a következőket tedd:


a) csatlakozz a Hungaropresshez a Facebook-on (itt); és
b) Látogass el a Hungaropress honlapjára, majd sorolj fel kínálatukból három különböző nyelvű lakberendezési magazint (a játékban résztvevő magazinok - 25 Beautiful Homes, Country Homes and Interiors, Art et Decoration - kivételével)!

Válaszod a countrykomfort@gmail.com címre küldd!

3. VADÓC. Ha az egyedi fehérneműszettet szeretnéd, a következőket tedd:


a) csatlakozz a Couturquoise-hoz a blogon vagy a Facebookon (itt); és
b) a Facebookon a Country Komfort fényképe alá, egészen pontosan ide írd meg komment formájában, hogy melyik a kedvenc fehérnemű-színed!

Ha játszani szeretnél, legyél a Country Komfort rendszeres olvasója és/vagy csapatunk tagja a Facebookon. Ennyi. :-)

Beküldési határidő: 2011. augusztus 22. hétfő éjfél. Hajrá!

Még valami: köszönöm mindenkinek, hogy csatlakozott, segített, buzdított, részt vett, osztott, szorzott, hatványozott :-)) - nagyon örülök, hogy egymásra találtunk!

Country Komfort




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má