Ugrás a fő tartalomra

Ikrek hava - II. rész

Szerző:
    Bocsánatkéréssel kezdem; az elmúlt napok nagyon sűrűek voltak, ezért csak most sikerült összeállítanom a második részt. Íme.

***

     Szoba volt; konyha lett; gyerekszoba lett! - így foglalhatjuk össze a bejárat és a kislányszoba között meghúzódó tér történetét, amely a születendő fiúkat várja. Pár éve, a beköltözéskor a fiatalok első dolga volt megnyitni az egyik szobát, ezáltal átláthatóságot, nagyvonalúságot, tengelyt adni a lakásnak, ablaktól ablakig. A szoba helyén kialakított country stílusú konyha olyan hatást keltett, mintha abba a sarokba teremtették volna - de a megújult térben berendezett babaszoba talán még kellemesebb. Tiszta. Békebeli, mégis friss. Romantikus. Igényes. Stílusban van tartva, az biztos. :-)

 
a hálószobából ismerős tolóajtó, amely sejtelmes fényeket enged át
szívem csücske: fehér hajópadló!




fotó a gyönyörű nővérről, közeli a zöld csíkos tapétáról
esti fények



a szobából kitekintve

     Ha valaki azt mesélné, hogy helyszűke miatt kénytelen a konyháját az étkezőbe költöztetni, nagyon sajnálnám. Biztosan nem tud majd rendesen főzni/nem tudnak kényelmesen enni/csúnya lesz/kicsi lesz/nyomott lesz... Amikor azonban Edina két hónappal ezelőtt azt mondta: "a konyhát átköltöztetjük az étkezőbe" - nos, ezt valahogy úgy mondta, hogy azonnal felvillanyozott. Tudtam, hogy jól fogják csinálni. Volt persze minden: szívás szenvedés a vízvezeték-szereléssel, a szekrények magasságával, a fogantyúkkal, a parkettával, a végeredmény viszont magáért beszél. 
    A nappali egyik felét elfoglaló konyha-étkező jobb, mint volt. Az új felsőszekrényekkel plusz tárolóhelyet nyertek, a szép country stílusú sütőt a megemeléssel kihangsúlyozták, a hűtőt a beépítéssel elrejtették, kedvencemet, a "metrócsempét" tették a falakra... és szereztek valahonnan egy gyöngysorszerű munkapult-világítást, amelynek fényereje pici távirányítójával akár a kanapén ülve is szabályozható. Csúcs.






nyerstégla érzéssel alkalmazva, a tűzhellyel harmonizáló szagelszívó (az elvezető csövet természetesen elrejtik majd)


Megérte várni, ugye?




Köszönöm Edinának és Péternek a vendéglátást és a lakás legjobb pillanatait megörökítő fotókat!

Az első rész itt olvasható.
Hogy milyen volt a lakás eredetileg? Ilyen.



Címkék:

Megjegyzések

  1. kata_tildasfarm2011. június 24. 19:40

    Meseszép ez a ház, gratulálok! Remélem egyszer nekem is lesz lehetőségem, hogy egy ilyen gyönyörű házat berendezzek. Addig gyakorolok az albin. :-)

    VálaszTörlés
  2. country komfort2011. július 8. 8:41

    Köszönjük, Kata! Jó gyakorlást - ez is lakás, nem is a legnagyobbak közül való, mégis lenyűgöző!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk