Ugrás a fő tartalomra

Doktor House szentélye

Avagy: az én házam, az: én.

       Milyen dr. House lakóhelye? Az öltözködéséből és általában a megjelenéséből - gyűrött ing, farmer, zakó plusz Nike cipő, póló és bőrdzseki, borosta, kócos haj - kiindulva: laza és szabályszegő. Pontosabban: nem olyan, amilyet (el)várnánk egy orvostól. House ugyanis nem olyan orvos, amilyet (el)várnánk: érzéketlen, hiányzik belőle az orvosi empátia, mindig a dolgok (kínos, kispolgári színjátékok mögötti) közepébe kérdez bele. Ő az örök renitens, aki kopogtatás nélkül megy be a főnöke, Cuddy irodájába, aki nem írja meg a kórlapokat, aki számtalanszor hagyja figyelmen kívül az ortodox orvoslás kőbe vésett szabályait, aki nem  köt nyakkendőt. Közvetlen munkatársai szerint is: bunkó (jerk). Magányos. És munkamániás. Ebből következik, hogy keveset van otthon. Barátai amúgy nincsenek. Ebből következik, hogy (relatíve) sokat van otthon.
        Lakóhelye már kívülről  is egyértelműen utal a House karakterét ihlető irodalmi alakra, Sherlock Holmesra, hiszen ő a Baker Street 221b szám alatt lakik Conan Doyle regényében.

micsoda véletlen

kerüljünk beljebb
     Ahogy belépünk, beigazolódik a sejtelem: különleges ember él itt. Aki lehet, hogy a felszínen bunkó és közönyös, de a mélyben a szó szoros, igazi és régi értelmében vett humanista. Aki "szíve szerint inkább tudós, mint orvos". Nézzük. (A zöld feliratos képek egy elkötelezett House-rajongó többezer (!) filmkockát felvonultató, már-már agybajosan alapos minuciózus elemzéséből valók.)


Szerintem gyönyörű.

Férfias és intellektuális.

      A megvilágítás - vagy inkább homályosítás -, a színösszeállítás, a bútorok anyaga: nemes fa és bőr, a dekoratív emléktárgyak, a kandalló, a lámpák, a régi orvosi könyvek, a hangszerek, a jazzplakát együttesen adják azt a sajátos atmoszférát, ami sokrétű emberre, tudósra, majdhogynem nyomozóra vall. Itt készül, kérem szépen, az eseteire a Princeton Plainsboro kórház sánta sztárorvosa. Sőt, esetenként (ez erős eufémizmus volt) "haza is hozza a munkát".


Van benne valami okkult, miközben szépségesen mély és régimódi.

    Olyan ember lakik itt, aki az emberi testet kívül-belül ismeri és megszállottan tanulmányozza. Ez a magánműhelye. Persze, műhelyt tud csinálni a katedrából is - csak tábla és közönség, no meg eset kell hozzá.

ecce homo

       House háza azért Hugh Laurie háza is. No, épp csak annyira, amennyire Hugh Laurie a) motorimádata b) zeneimádata és c) könyvimádata korrelál House karakterével. Nem tudni már, melyik volt előbb: azért éppen ezek House kedvtelései, mert az őt játszó színész ezekben utazik (és mert Sherlock Holmes is híresen nagy zenerajongó volt), vagy azért látni Laurie-t vagy motoron, vagy a zongoránál, vagy könyvvel a kezében, mert egybenőtt a szereppel... nyilván az előbbi. Eléggé jó párosítás: egy zseniális orvos, aki fogékony a művészetekre, és úgy játszik bluest, hogy na.




További közelik a nappaliból, korábbi évadokból:

Cuddy frizurája azóta előnyére változott


    
       House sokat látott, olvasott ember, aki - az egzotikus relikviák alapján ítélve - rengeteget utazott is. Láthatóan lelkesedik az antikvár könyvekért; mindenekfelett a régi orvosi témájú kötetek érdeklik. A régi német zongorát lecserélték az évek során egy vadiúj Yamahára, és másképp is pozicionálták: most a nappali szoba közepén látható. 
Dr. House sittin' on an ottoman :-)
Ez az a hely, ahová House bezárkózhat a fájdalmával.
pillanatképek House-szal, Vicodinnal
Lássuk a többi helyiséget. Konyha.



Hálószoba. Nagyon cool.

 
Fürdő.
"metró"-csempe, régimódi fajanszok a fürdőben
Ja, hogy ez egy vidéki otthonokkal foglalkozó blog?
Ööö, a hetedik évadban jobban látszik a konyha, és benne a rusztikus konyhasziget. Nézzétek azokat a lábakat (a faragottakat)!



gourmet konyha: eléggé ott van

Több rálátásunk van a nappalira is. Nem is elemzek többet; beszédes képek jönnek.



rendezői utasításra várva. lemezjátszó, überhightech hi-fi ÉS réztárgyak a szép fapolcon



   Vége az obszesszív objektív House-bemutatónak. Újra jönnek a könnyed, kopottan elegáns, merészen szakadt, otthonos és hívogató vidéki enteriőrök. Jó volt azért.


(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Nemcsak hogy jó volt, egyenesen szuper!!!!
    Csak a fekete padlóval nem vagyok kibékülve...
    Köszi az összeállítást!

    VálaszTörlés
  2. Réka: nekem még az is... Köszi, hogy olvastad!

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. örülök, hogy tetszett! Ha valaha találok még egy ennyire zseniális sorozatot, írok róla lakberendezési szemszögből.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má