Ugrás a fő tartalomra

Dr. Watson, akarom mondani, Wilson lakásai

Avagy: hol lakik Doktor House egyetlen barátja?


Bocsánat: ez a téma nekem járt. 

    Ugyan a House-függés esetemben relatíve későn, 2010 nyarán kezdődött, annál intenzívebben jelentkezett. Magyarul: volt mit behoznom. 

    Már a blog ötletének megszületése előtt, a kedvenc kempingünkben az Isztrián, a harmadik esős napon lehetett tudni, hogy nemcsak azért függök a laptop képernyőjén, mert fürdeni meg napozni nem lehet, más dolgom pedig nincs, hanem azért is, mert  megőrülök a Doktor House enteriőrjeiért.

    Nem beszélnék most Dr. Gregory House-ról mint antihősről, a Sherlock Holmes-párhuzamokról, a nyelvi humorról, a színészi játékról. Csak a kérókról.

     Milyen lakóterekben "élnek" kedvenc szereplőink? Először rágjuk át magunkat Wilson és Cuddy otthonán; várjuk ki, mert igen, a legvégén jön House's house...

      Apropó: Kedves Hölgyeim!
Egy kérésem van: az enteriőröket figyeljük. Köszönöm. (Tudják: burkolatok, anyagok, fogantyúk, terek elrendezése, bútorok, függönyök stb....)

     Legyen a kiindulópont a hatodik évad második (illetve harmadik, ha a szenzációs évadnyitó dupla epizódot, a Broken-t kettőnek vesszük) része (Epic Fail). A pszichiátriai intézetben eltöltött időszak után a még munkaképtelen House átmenetileg Wilson lakásában száll meg. Munkamániáját nem élheti ki, ezért pótcselekvésként nagy elánnal főz, és így nyit ajtót az őt meglátogató főnökének, Cuddy-nak:

- Gnocchit készítek.

      Ez a lélegzetelállítóan szexi nagyon hatásos kezdés alkalmat ad arra, hogy kicsit körbenézzünk Wilson alapvetően klasszikus stílusban berendezett lakásában és konyhájában:



     Szép lakás, és hála az égnek, a konyhának van némi rusztikus beütése is. Jó a francia jellegű tányértartó, esztétikusak a konyhabútor faragványai és fiókjai, telitalálat a konyhasziget. A retro tűzhely és hűtő nekem kevésbé jön be.
     Később House-t egyik beosztottja, Tizenhárom is meglátogatja. Itt látszik az előszoba részlete is, illetve két aprócska megbicsaklás: a lepukkant mosogatógép és a mosogató előtti, pfúj, kétes tisztaságú virágos szőnyeg.



      Azt javaslom, hagyjuk, hogy House - Vicodin-mentességét bizonyítandó, éppen vizeletmintát ad a Wilson unokaöcsikéje által készített bögrébe mit csinál az alábbi képen, helyette nézzük a klasszikus kandallót és a rajta lévő üvegeket, gyertyatartókat. És a sok-sok könyvet.


    Elképzelem, ahogy összeült a sorozat design teamje, és megvitatták: vajon milyen lakás illene Wilsonhoz. Polgári, visszafogott, jómódú - hasonló vezérszavak mentén rendezhették be, és szerintem jól eltalálták a terek stílusát. Nagy meglepetések nincsenek benne - ahogy Wilson karakterében sem.  Picit feminin - ahogy Wilson karaktere is. Az én ízlésemnek, persze, sok még ennyi retro elem (lámpa, TV-állvány) is.


     Kicsit unalmas is - ahogy Wilson karaktere is tud unalmas lenni. Szinte zavaró mennyiségben van jelen a fal következetesen alkalmazott szürkéskék színe és a fafelületek teljesen egynemű krémszínű-sárgás festése, de azért elfogadnám (pl. tök jó az a párnázott rész a kazettás ablakfülkében!).


     A hatodik évad közepe táján aztán Wilson - House lelki épségének érdekében - közös, új lakásba költözik House-szal. Talán azt sem túlzás állítani, hogy ez az élettér sokkal inkább megfelelő helyszín a cselekményben bekövetkező fordulatok számára, mint Wilson régi kecója (eredetileg Cuddy és párja, Lucas lakása lett volna, csak House közbelépett, és Wilsonnal az utolsó pillanatban happolták el előlük):



      Kifejezetten fényűző, világos, elegáns, gyönyörű, eredeti nyílászárókkal felszerelt polgári lakásról van szó, amelyet némi szenvedős bútorvásárlás után


be is rendeznek.
     Wilson még House zeneszeretetét is figyelembe veszi, és meglepi barátját egy ritkasággal:




     Azután sajnos Wilson régi-új barátnője miatt nem marad sokáig legénylakás a lakás:




     Végül néhány "színfalak mögött" készült fotó (már a hetedik évadból). Itt is jól látszik minden, ami a konyhában lenyűgöző - olykor túl puccos is: hófehér, fa- és inox felületek, elegáns csempeburkolat, óriási konyhasziget, duplaajtajú high-tech hűtő, trendi kisgépek... de mi az az opálüveges cucc, ami Wilson fejénél fut végig? Valaki tudja?







Ha bárki megkérdezne, biztosan agyondicsérném ezt az új konyhát, bár az étkező egyáltalán nem tetszik.
Te melyik lakást választanád?

És akkor egy House-izmus a végére:

"Szerelem nélkül nem lehet élni. De oxigén nélkül nehezebb."

(Folyt. köv.)

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Uhhh, ez nagyon jó volt, köszi! Várom a folytatást, úgyis mint House-rajongó, és mint filmekben az enteriőröket kényszeresen vizslató is. A Cuddy által kinézett lakás nagy kedvencem, ez a legvilágosabb is az összes - sorozatban szerepeltetett - kéró közül (és a nyílászárói gyönyörűek!). Amúgy fejben totál el- és berendeztem House lakását, azokat a sarkokat is amiket sosem mutattak....beteges?:)))))
    Szerintem Wilson mögött az a szegelszívó takaró plexije????? lehet... Vagy bármi más:P

    VálaszTörlés
  2. Réka! Kösz - a szagelszívó takaró izéjét szerintem eltaláltad, így már értem! House lakásából sok sarkot találsz itt: http://videkistilus.blogspot.com/2011/03/doktor-house-szentelye.html. Mint rokonléleknek, Neked mondanom se' kell, a kín és az élvezet keveréke volt átválogatni azt a többezer diát..

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má