Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Téli leltározás

Jó volna feléleszteni a rendezo365 Instagram-oldalt, mert nagyon sok anyagom lenne oda is, miközben ennél többet mégsem kellene a közösségi média böngészésével töltenem, mert több kára van, mint haszna, és örülök, ha valamennyire kordában tudom tartani az online időt. Erről jut eszembe: most már több mint húsz hírlevélről iratkoztam le. Én az a fajta minimalista vagyok, aki nagyon szívesen néz videókat és olvas cikkeket a témáról, meg is fogad bizonyos tanácsokat, de azért sokszor rendetlen, ráadásul gyűjt is, halmoz is ezt-azt, ha fáradt, nehezen áll ellen az impulzusoknak, és néha csak bólogat ahelyett, hogy cselekedne. Na de, most tényleg elegem lett a postaládámba ömlő kéretlen reklámokból, és még a kedvenc márkáimról is lemondtam, mert szeretném megóvni magam az értelmetlen költekezéstől. A Tchibo cuccok például tényleg jók, de az elmúlt években butaságokat is vettem, és volt jó pár dolog, ami hasznosnak tűnt, viszont mégsem vált be annyira. Mondjuk, van egy 3in1 telefontöltőm onn
Legutóbbi bejegyzések

Sikerült / elmaradt

A napokban láttam az Előző életek című filmet, amiért majdnem mindenki rajong, és elképesztően magas értékeléseket kapott mindenhol. (Spoiler alert!)      Az első gondolatom a film végén az volt, hogy de jó, hogy nem mentem el érte külön a Művész moziba. :P Biztosan az én ízlésem nagyon kommersz, mégis vállalom, bocsánat: én azt szeretem, ha a főszereplők végül összejönnek a filmben. Mi több, szerintem az a helyes, ha bizonyos nehézségek ellenére többször adódik esély összejönni életünk szerelmével -- mert ilyen bitang szerencsések vagyunk --, hogy talán az x-edik ilyen esetben már nem szúrjuk el. Sajnos, a másik gondolatom szinte végig az volt, hogy ez is aszimmetrikus viszony, mégpedig a kezdetektől fogva, hiszen a csajnak fontosabb az emigráció, az írás, később pedig a zöldkártya (!), mint a koreai fiú, aki értem, hogy a hátrahagyott kultúrát fejezte ki filmes nyelven, de hát akkor is, basszus.       A legérdekesebb kérdés tulajdonképpen az első iskolai jelenettől kezdve az identitá

Il forno

Az év végi utazás előtt eldöntöttük, hogy nagyon kevés bevásárlást fogunk végezni a háznál, mert akkor hol a kikapcsolódás, ha mindig boltokba rohangálunk. Ezt az elhatározást, bár most is helyesnek tartom, mindig megbánom, amikor be kell pakolni az utazáshoz, mert először kivitelezhetetlennek tűnik a dolog. Karácsony után is nagyon sokáig hordtam ki és passzíroztam be az alapanyagokat az autóba, mire végre el tudtunk indulni. Nyilván ilyenkor túlkészül az ember, így végül rengeteg ételt haza is hoztunk, de mi nem vagyunk képesek máshogyan csinálni, azt hiszem, és az a része nem rossz, hogy januárban mindenféle van a mélyhűtőben, amit csak meg kell melegíteni. Amikor odaérünk, az első óra mindig azzal telik, hogy tüzet próbálunk csiholni (úgy értem, minimum három kályhában), ezalatt mindent, de mindent kihordunk az autóból a terasz asztalára és a nyári konyhába, és kezdődik a szortírozás: melyik táska hová való. Ha eközben sikerül meginni egy teát/kávét, és elkezd meleget adni a Salgó

Egy hónappal később

     A karácsonyi dekoráció sosem volt az abszolút kedvencem, de tavaly a dobozaimból majdnem mindent használatba vettem; most valahogy jobban inspirált, ha bárhol szép díszítéssel találkoztam, sőt: voltam ablak-spottingolni is, azaz kifejezetten azért sétálni, hogy megnézzem, ki, hogyan készül az ünnepre.        Szuper ötleteket gyűjtöttem, az egyik kedvencem az, amikor minden ablakba egy-egy nagyon szép, egyedi figurát akasztanak ki szép szalagra függesztve, például angyalt, szamarat, szerecsen királyt (semmiképpen sem csillogó-villogó, hanem kb. iparművészeti igényességű vagy s.k. darabokat).      Két közhelyes igazság rám is érvényes: 1. jobban élvezem a készülődést, mint magát az ünnepet; 2. január első hetében azért jólesik majdnem minden, karácsonyhoz kötődő dolgot elpakolni, mert addigra telítődik az ember. Egész télen nagyon szeretem viszont a füzéreket (például a kávézók ablakában is). A legjobb programjaink a következők voltak: pici, emberléptékű, nem végletesen túlárazott a

Valószínűleg

Valószínűleg most már tényleg fel fogja adni az öt és fél éves telefonom akkumulátora -- tökéletes ébresztő vasárnap hajnalban --, úgyhogy sietek ennek a bejegyzésnek a megírásával. :P      A januárban az a jó, hogy... nem túl sok minden, de az teljesen feldobott, hogy a kedvenc használtruha-boltunkban végre olyan mértékű leárazás volt, aminek hatására nem bűntudattal, hanem egyfajta lazasággal lehetett válogatni, és szerintem H-val irtó jó dolgokat találtunk 200-500 forintokért. A kedvencem egy bordó, a hátán Led Zeppelin-hímzéssel ellátott, hosszú farmering, ami nagyon úgy tűnik, hogy rám várt, de lett még többféle élénk színű, finomkötött felsőm (a hideg időszakban szinte mindig ilyenekben dolgozom), blézerem, pulóverem.     A kávé és főleg a tea szintén jó, még az adventi naptár is teaválogatás volt. Naponta 3-4 teafiltert biztosan leforrázunk, és mostanra rájöttem, hogy ezeknek a herbateáknak az összetevői közül az édesköményt szeretem, az édesgyökeret viszont nagyon nem (és kicsi

Attenti al gatto

A hosszabb téli szünet kimondottan jólesett, mégsem volt elég arra, hogy ide is eljussak, pedig rengetegszer gondoltam, hogy "ezt most kéne megírni, amíg friss az élmény."      Örülök, hogy viszonylag sok minden történt; persze, mindig több programot találok ki, mint amennyi megvalósul, de többnyire el tudtam fogadni, ha a többiek valamelyik ötletemért nem rajongtak (például így mentem el egyedül Zebegénybe sétálni, ami teljesen rendben volt). Jó pár dolog nagyon szépen sikerült, és úgy látom, az emberek komolyan vágynak a közösségi élményekre és a melegségre. Az egyik trükk szerintem, hogy a karácsonyihangulat-gyűjtést jóval hamarabb, akár az adventi időszak előtt el kell kezdeni, akkor a barátok is jobban ráérnek találkozni stb. Idén így fogom szervezni, azt hiszem. A háznál felkerült a bejárati ajtó mellé a macskás agyagdísz, amit régóta őrizgettem.      A pajta környéke is rendezettebb lett: eltüntettük az összefűrészelt hulladékfát (J. nagyon klassz farakást készített a

A pulóveres időszak

Gyönyörű, napos idő volt szombaton, kivéve a szelet, és jó volt úgy mászkálni, hogy csak a kezem fázott egy picit. Most már csípős a levegő, betegek is lettünk, és éppen az előbb szállingózott egy kis hó. (Másfél napja elkezdett poszt.) sweater weather <3 Boldog vagyok a pulóvereimmel (a képen csak használtan vásároltak vannak), sőt, ma már sokkal jobban szeretem a hűvösebb évszakokat, mint korábban, amikor áprilisi születésű lévén mindig csak a tavaszt vártam. Az ún. "elég a pulcsi" időszak szinte egész októberben tartott végül is. Az egyik városi öltözet, amit megkedveltem, a sportos dzseki (az enyém bordó, second hand, egy pamut, pont jó vastagságú darab, amit eredetileg biciklizéshez vettem) és fölé egy hosszú, steppelt mellény, és természetesen sál vagy kendő. Nem tudom, hogy fel lehet-e még venni mostanában, vagy túl hideg lett hozzá, majd meglátjuk. Amúgy a múlt héten még kb. mindenki így járt, vagy legalábbis azoknak a nőknek, akiket megfigyeltem, több mint a fele.